AVE Kiállítóház

AVE Kiállítóház“egy elfeledett varázslat ébredése”

Intézményünk az a tér, közös dimenzió, ahol korlátlanul mozoghatunk és tevékenykedhetünk projektjeink során. Alapvető feladatunk közművelődési, ismeretterjesztési és esztétikai céllal időszaki kiállítások szervezése, tudományos valamint kulturális tartalomszolgáltatás. Rendezvényeken, konferenciákon, előadásokon keresztül, szellemi örökségünk javítása, intellektuális szemléletformálás a kor kihívásainak megfelelve. Célunk az „eljáró típusú” tudatos kulturális értelmiségi fogyasztók kiszolgálása, olyan minőségű műsor kínálat megteremtésével, amely része egy a XXI. századi értelmes ember igényes kikapcsolódásának.

Mindezek minőségi szolgáltatójaként további céljaink között szerepel:
• a magyar és nemzetközi történelmi örökség minél teljesebb körű bemutatása, feltárásának segítése nem utolsó sorban közérthetővé tétele,
• a modern és régi kori tudományok, a klasszikus és kortárs művészetek sokoldalú szemléltetése valamint közvetítése a világ sokféleségét elfogadó, anyanyelvi és kulturális hazafiság támogatásának jegyében úgy az ínyenc, mint a szélesebb közönség számára is befogadható, magas szintű élmény megteremtésével,
• a kulturális emlékezet ébrentartása, folyamatos gazdagítása,
• a régészet és társtudományai széles körű társadalmi beágyazottságának megvalósítása, nem utolsó sorban egyéb művészetek és hagyományaink közötti párbeszéd személyes és közösségi élményeinek biztosításával.

Tárlatainkon fokozatosan erősíteni kívánjuk az interaktivitás szerepét, a hatékonyabb ismeretátadás érdekében felhasználjuk a technika teremtette lehetőségeket.
Szolgáltatásaink megvalósításához szándékunkban áll együttműködni jelentősebb hazai, és külföldi múzeumokkal, szakmai szervezetekkel, társintézményekkel. A múzeumok megváltozott társadalmi szerepét figyelembe véve, különös hangsúlyt fektetve a kiállítótér kulturális mediátor szerepére. Évente két-három kiállítást kívánunk megalkotni, létrehozni.

Politikai, vallási és társadalmi hovatartozásra független bemutatótérként indulunk, ám azon túlmutatva szándékunkban áll egy újfajta igényes szolgáltató egységgé válni, amely az értelmiségi réteg, tudomány és kultúra fogyasztói valamint alkotói felé egyaránt szolgáltat. Minél szélesebb körben kívánjuk elérhetővé tenni az elgondolkodtató, minőségi tartalmat. Sokoldalú és változatos műsorainkkal (régészeti, néprajzi, történeti és természettudományi kiállításokkal, látogatóbarát kiállítóterekkel, előadásokkal, konferenciákkal, oktatási programokkal, múzeum pedagógiával), a minőségi Művészetek, Tudományok és a Hagyományok támogatójaként kötelezzük el magunkat, így kívánunk megjelenni a köztudatban.

Tevékenységünkkel nagyban hozzá kívánunk járulni, hogy a jövő nemzedékének fiataljai is egyre szélesebb körben váljanak tudatos kultúrafogyasztó felnőttekké. Mindezt inspiráló, párbeszédet generáló, kérdéseket felvető igényes eseményekkel és szolgáltatásokkal, az élményre, kreativitásra és interakcióra építő újszerű programok bemutatásával megtenni.

Tudástárunk örökségének őrzője valamint közvetítője nem utolsó sorban „óvóhelye” kívánunk lenni.

A megfejtetlen Voynich-kódex

Michał Habdank-Wojnicz: Voynich-kódex
A világ legtitokzatosabb könyve, Voynich-kódex néven írta be magát a köztudatba. Ez egy olyan kézirat, amely makacsul ellenáll a kódfejtők minden próbálkozásának. Szerzőjét homály fedi, tartalma évszázadok óta ismeretlen.

Talán nem is igazán létezik olyan kódfejtő vagy tudós, aki a különféle engedélyek

Michał Habdank-Wojnicz [vojnics], később angolosított nevén Wilfrid Michael Voynich. (Forrás: Wikimedia commons)

Michał Habdank-Wojnicz [vojnics], később angolosított nevén Wilfrid Michael Voynich.
(Forrás: Wikimedia commons)

birtokában ne próbálta volna megfejteni a Voynich-kéziratot, amit a Yale Egyetem Ritka Könyvek és Kéziratok Könyvtárában őriznek 1969 óta. Sikertelenül. Mert a titok továbbra is titok marad.A hihetetlenül finom borjúbőr pergamenre rajzolt mintákról és különleges betűkről egy időben azt suttogták, hogy azokat a mindössze 10 éves Leonardo Da Vinci rajzolta, de ezt ma már többen tartják lehetetlen dolognak, mint elképzelhető verziónak.

Annyi azonban bizonyos, hogy a könyv Európából származik, eredetileg 272 lapból állt, melyből mára 235 maradt meg (azaz 37 oldal valamikor az idők folyamán eltűnt), szerzője pedig liba vagy kacsatollat használt az íráshoz. És ha már az úgynevezett írásnál tartunk: a szöveges részek 30 különféle betűt, vagy inkább jelet tartalmaznak, amiket a szerző ezeken kívül színes rajzokkal, stilizált emberalakokkal, csillagászati jelekkel és csillagjóslási szimbólumokkal is kiegészített.

A kódex nagyjából 35 ezer szóból áll, de ez minden, amit tudunk róla. A legfontosabb dolgot eddig senkinek nem sikerült megfejtenie: hogy mi célból íródott, mint ahogyan azt sem, hogy mit tartalmaz.

Pedig a Voynich-kéziratot még az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség szakemberei is vizsgálták, sőt, még külön programot is írtak a kód megfejtésére – természetesen sikertelenül.

Kifogott a számrendszereken is

A kódex tartalmát nemcsak a különféle számrendszerekbe ültették át, hanem a grafikákat írássá, az írásjeleket grafikákká konvertálták. Mindhiába.

A könyv első tulajdonosa talán Georg Baresch prágai vegyész, alkimista volt, aki évtizedekig kutatta a bölcsek kövét, valamikor az 1600-as években. Baresch, tisztában volt azzal, hogy egy nem hétköznapi könyv került a birtokába, annyira azonban mégsem érdekelte, hogy maga kezdjen neki a tanulmányozásának. Jobbnak látta, ha átadja a Károly Egyetem akkori rektorának, Ján Marek Marcinak, aki egy kis idő elteltével elküldte a Vatikánnak, azon belül is Athanasius Kirchernek, aki már akkoriban nagy eredményeket ért el a hieroglifák megfejtése terén. A különleges kódexszel ő sem jutott sokra.

A könyv ezt követően elsősorban magángyűjtemények között vándorolt, majd elérte végső úticélját, a Gregoriana Egyetem filozófiai és kánonjogi fakultásának zárt könyvtárát. A különleges mű teljesen megbabonázta Wilfrid Michael Voynichot, aki egészen haláláig készített jegyzeteket róla, azonban a titkát neki sem sikerült megfejtenie.

Voynich 1915-ben különleges kéréssel fordult a világ tudósai felé: „Fejtsék meg a könyvet, feltéve, ha tudják és készen állnak rá

Nincs is mit megfejteni?

Miután a könyv tartalmát eddig semmiféle kódfejtő módszer segítségével nem sikerült megfejteni, sokan úgy vélik, hogy ez azért fordulhatott elő, mert egyszerűen nincs mit megfejteni. Pontosabban fogalmazva, a könyv nem más, mint egy hatalmas halandzsa, aminek se eleje, se vége, a  rajzoknak pedig semmi közük a grafikai elemekhez és fordítva. Szerzőjének egyetlen célja lehetett vele: megtréfálni az embereket és esetleg sok pénzt keresni az által, hogy különleges színben tünteti fel.

Ha ez volt a célja, akkor sikerült. Jacques Guy nyelvész szerint azonban a „halandzsa” ettől jóval több: mandzsu nyelven íródott szöveg, ami egy egzotikus és természetes nyelv, amiről egyelőre igen keveset tudunk. A megrajzolt szavak nagyon hasonlítanak a Kelet- és Közép-Ázsiában beszélt nyelvek szavaihoz, azok közül is a sinto-tibeti nyelvekéhez.

Azonban a hasonlóság mellett különbözőséget is megfigyelhetünk, aminek oka, hogy a keletre utazó vándoroknak ez a nyelvcsalád túl bonyolult volt, ezért létrehoztak egy olyan ábécét, amit ők ugyan ismertek, de rajtuk kívül senki más.

A világ legtitokzatosabb könyve, Voynich-kódex néven írta be magát a köztudatba. Ez egy olyan kézirat, amely makacsul ellenáll a kódfejtők minden próbálkozásának. Szerzőjét homály fedi, tartalma évszázadok óta ismeretlen.
A lehetőségek…

Az egyik lehetséges elmélet szerint a könyv szerzője nem más, mint a híres Nostradamus egyik nagy elődje, és azért írta különleges kódok és rejtjelek alkalmazásával a kódexet, mert különleges tartalma miatt igenis sok félnivalója volt: ha a benne foglaltak mindenki számára érthetőek lettek volna, a szerzőt azonnal elítélik, természetesen nem mással, mint boszorkányság vádjával. Ezt elkerülendő olyan talán háromlépcsős kódrendszert használt, aminek segítségével bátran leírhatta látomásait, jóslatait, mindazt, amit a csillagokból képes volt kiolvasni.

Az is lehetséges, hogy a 37 hiányzó lapon volt a megfejtéshez tartozó „kulcs” vagy segítség, és már rég rájöttek arra, mi áll a kódexben, és az is lehet, megfejtői olyan információk birtokába jutottak, amit jobbnak láttak eltitkolni.

Egy másik feltevés szerint a kézirat az örök fiatalság receptjét rejti, mely mind a testet, mind a lelket segít fiatalon tartani, de olyan vélemény is napvilágot látott, mely szerint az „aranycsinálás” fortélyait írja le. Ahogyan az is lehetséges, hogy az elsüllyedt Atlantisz krónikája lenne olvasható el benne (már annak, aki megfejti), utóbbira a térképrajzoknak mondott vázlatok utalnak.

UFO-napló?

Amíg nem tudjuk, hogy mit rejtenek a sorok, ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki. Így azt az érdekes, de lehetséges magyarázatot sem, hogy  a Voynich-kódex a földönkívüliek látogatásainak egyik írásos és kézzel fogható bizonyítéka. Amikor az 1500-as években a földönkívüliek itt jártak, egy kolostorban élő barátot választottak ki, és neki diktálták le az emberiség számára is hasznos információkat, üzeneteket arra vonatkozóan, hogy mire kellene nagyobb figyelmet fordítaniuk, mit tartogat számukra az ismeretlen jövő.

Az üzenet pedig egyértelműen a sorok között, a szavak mögött keresendő, a rajzoknak ehhez nem sok közük van. Vagyis kár lenne összefüggést keresni a két dolog között. A rajzolt jelek viszont olyan kódot rejtenek, amit egyelőre nem vagyunk képesek feltörni. És ez sokak szerint bizony így is van rendjén, mivel egyelőre sem erkölcsileg, sem pedig emberileg nem tartunk ott, hogy megfejtsük, megértsük a földönkívüliek üzenetét.

Csupa találgatás egy nagyszerű alkotásról, mely újabb és újabb kódfejtőket ösztönöz arra, hogy rájöjjenek a „csodára”. Mi pedig gyártjuk az elméleteket, amíg valakinek sikerül végre megfejtenie. Ha ez egyáltalán valóban lehetséges.

Alkímia, titok, hamisítás? A megfejtetlen Voynich-kódexrőlMiért írt valaki a tizenötödik században egy egész könyvet ismeretlen nyelven, és miért illusztrálta ismeretlen növényekkel és meztelen nőkkel? Varázskönyvről van szó, tudatos félrevezetésről, vagy valami egészen másról? A kódex eddig ellenállt a nyelvészek erőfeszítéseinek.

Nemcsak az Indus-völgyi jelek és más hasonló ókori feliratok tartoznak a megfejtetlen szövegek közé. A Voynich-kódex jóval későbbről származik, de a mai napig őrzi titkát. Titkosírásról van-e szó, vagy esetleg bonyolult tréfáról?

rejtélyes micsodák (Forrás: Wikimedia commons)

rejtélyes micsodák
(Forrás: Wikimedia commons)

Csőbe húzott nők

A kódex több mint kétszáz oldal terjedelmű – az egész megtalálható a Wikimedia Commonson viszonylag nagy felbontásban. Az oldalakat egy ismeretlen archivista végigszámozta, és bizonyos számok hiányoznak. Valószínűsíthető tehát, hogy a könyv eredetileg még hosszabb volt, de a hiányzó lapokról semmit sem lehet tudni.

A kötet gazdagon illusztrált, habár a képek legalább annyira rejtélyesek, mint a szöveg. Az első szakasz furcsa növényeket ábrázol – az illusztrációk precízen megformáltak, de nem valódi növények láthatóak rajtuk. Inkább olyan benyomást keltenek, mintha több különböző faj részeit rakta volna össze az alkotó: az egyikből a leveleket, a másikból a virágokat, és így tovább.

Utána körkörös diagramokat tartalmazó rész következik: ezeket általában csillagászati ábráknak szokás tekinteni, mert néhányon beazonosíthatóak egyes csillagképek. Legnagyobb részüket azonban nem sikerült értelmezni a kutatóknak; igaz ugyan, hogy nem sokan foglalkoztak a kérdéssel, mára pedig leginkább csak hobbisták kutatják a témát, nem kis részben a kódex köré lerakódott összeesküvéselméletek miatt.

Ezután még furcsább szakasz jön: meztelen nők valamiféle medencéket összekötő

A meztelenség ellenére nem kimondottan erotikus látvány (Forrás: Wikimedia commons)

A meztelenség ellenére nem kimondottan erotikus látvány
(Forrás: Wikimedia commons)

csővezetékrendszerben. A medencéket egyesek tesztrészek sematikus rajzainak tekintik, mások alkímiai szimbolizmusra tippelnek, de igazából egyik elméletre sincsen meggyőző bizonyíték.

Utána ismét körök következnek, végül pedig visszatérünk a növényekhez, ezúttal több darabra szedve: gyökerek, levelek és hasonlók láthatók a képeken, mellettük tornyok vagy tégelyek. A záró szakaszban eltűnnek az illusztrációk, csak a margón láthatóak apró csillagok, mintha valamilyen tételes felsorolásról lenne szó.

Ki írta és miért?

A Voynich-kódexnek sokáig még a keletkezési időpontja is bizonytalan volt. A közelmúltban az Arizonai Egyetemen végzett vizsgálatok azt valószínűsítik, hogy a kötet a tizenötödik század első felében keletkezett, sőt a tinta is korabeli. Tehát nem arról van szó, hogy a közelmúltban valaki beszerzett egy nagy adag korabeli pergament, és gondosan lekapargatta róla a tintát, hogy aztán újra írhasson rá. (Bármilyen meredeknek hangzik, ilyesmit szoktak csinálni a hamisítók!)

Ettől persze továbbra sem tudjuk, ki készíthette és mi célból; a kötet a nevét egy lengyel

antikváriusról és régiségkereskedőről kapta, aki 1912-ben vásárolta meg jezsuita szerzetesektől, és 1915-ben tárta nyilvánosság elé. Amíg a fentebbi vizsgálatokat el nem végezték, az a feltevés is létezett, hogy maga Voynich hamisította a kódexet. Voynich egyébként érdekes személyiség volt: nemesi származása ellenére proletárforradalmárnak állt, Szibériába száműzték, majd onnan megszökött és Londonba emigrált, ahol hivatalosan is felvette a korábbi mozgalmi nevét.

Miért nem sikerült megfejteni?

A visszafejtés több okból is gondokba ütközik. A legnagyobb probléma, hogy nem tudjuk, milyen nyelven íródott a szöveg, sőt még azt sem, hogy milyen nyelvek lehetnének a rokonai. Más sikeres visszafejtések esetében legalább ennyi adott volt, például az általunk korábban bemutatott ugariti írásról sejteni lehetett, hogy az így lejegyzett szöveg nyelve a sémi nyelvcsaládba tartozik. Az ismeretlen nyelvű szövegekhez általában szoktak találni a régészek szószedeteket, vagy kétnyelvű párhuzamos szövegeket; így sikerült visszafejteni például az egyiptomi hieroglifákat.

Tovább nehezíti a feladatot, hogy az írás betűkre tagolása sem egyértelmű. Az ugariti ékírásos jeleket könnyen el lehetett különíteni egymástól, viszont a Voynich-kódex több folyóírásra emlékeztető tulajdonsággal is bír.

Azt sem tudjuk, a szöveg titkosítva van-e, tehát az ismeretlen írás mellett használt-e a szerző (a szerzők?) valamilyen olyan módszert, ami olvashatatlanná teszi a tartalmat. Az íráskép maga folyamatos, úgyhogy valószínűleg könnyedén tudta írni a lejegyzője; ez érv lehet a bonyolultabb titkosítások ellen. De az ismeretlen írnok készíthetett magának előzetesen feljegyzéseket, amelyeket később megsemmisített, vagy egyszerűen elkallódtak.

Valami van benne…

A szövegnek szemlátomást van valamilyen szerkezete, de sajnos ez még nem jelenti azt, hogy valóban nyelvről van szó – tetszőleges jelsorozatról matematikai módszerekkel jelenleg nem tudjuk egyértelműen kimondani, hogy nyelvi tartalmú-e. (A Voynich-témájú blogokon gyakran hivatkozott Zipf-törvény és a feltételes entrópia erre alkalmatlanok.)

Számos más emberi tevékenység következtében állhat elő belső szerkezet: léteznek nem nyelvi szimbólumrendszerek, mint a matematika, vagy olyan nyelvszerű dolgok, mint az automatikus írás. Automatikus írás esetén a szerző nem tudatosan – például transzállapotban – jegyez le szöveget, amely „ismeretlen nyelvű” is lehet. Ilyenkor általában a szerző által beszélt nyelv/ek bizonyos tulajdonságai jellemzőek rá, de nem alkot összefüggő nyelvet. A Voynich-kódex illusztrációinak látomásos jellege is módosult tudatállapotra utalhat.

Ezekből a gezemicékből kell elkészíteni a varázsfőzetet? (Forrás: Wikimedia Commons)

Ezekből a gezemicékből kell elkészíteni a varázsfőzetet?
(Forrás: Wikimedia Commons)

Léteznek statisztikai érvek amellett, hogy a szövegnek van belső szerkezete, de az nem nyelvi. (Ezt egyszerűbb kimondani, mint azt, hogy biztosan nyelvi; a nyelvek és a nyelvszerű szimbólumrendszerek sok statisztikai paraméterükben hasonlítanak egymásra.) Lehet, hogy automatikus írásról van szó, vagy egyszerűen arról, hogy valaki összeírt egy csomó furán kinéző szöveget – mondjuk azért, hogy aztán jó pénzért eladhassa a kéziratot, mint varázskönyvet.

Művészet vagy bonyolult hobbi?

Érdemes lehet abba is belegondolni, hogy ma milyen célokból készülnek hasonló alkotások. Lehet a cél egyszerűen művészeti: Luigi Serafini olasz kortárs grafikusművész szintén készített egy rejtélyes kötetet, ez az 1981-ban megjelent Codex Seraphinianus. Serafini saját számokat használt az oldalszámozásra, amelyeket sikerült megfejteni, viszont a szöveget magát azóta sem. Nem csoda: Serafini a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy a kódexnek nincs nyelvi tartalma és többé-kevésbé automatikus írással készült.

Akár egészen extrém erőfeszítésre is képesek művészek; Xu Bing kínai alkotó éveken át faragott fa nyomóformákat, hogy előállíthassa az Égi Könyvet, egy kínainak tűnő, de teljesen értelmetlen jeleket tartalmazó szöveget. (Az állampárt nem díjazta Xu Bing mondanivalóját és emigrációba kényszerítette a művészt.)

Sok ember tervez magának hobbiból mesterséges nyelveket, sőt akár hozzájuk tartozó kultúrákat is; számos alkalommal beszámoltunk már a témáról, sőt útmutatót is közöltünk lelkes próbálkozóknak. Habár a mesterséges nyelvek igazából az utóbbi néhány évszázadban váltak népszerűvé, ismerünk a Voynich-kódexnél korábbi példákat is, például ilyen a Bingeni Boldog Hildegard tizenkettedik századi német apáca nevéhez fűződő Lingua Ignota. Lehet, hogy a Voynich-kézirat esetében is ilyesmiről van szó, és a titok mindörökre titok marad…

forrás: nyest.hu; astronet

Emberek Aranyban

emberek aranybanHamarosan megjelenhet az Emberek Aranyban kiállítás katalógusa. Ez a kiadvány több, mint katalógus, hiszen rengeteg régészeti adattal mutatja be a kiemelt lelőhelyek feltárását (Berel, Arzhan, Issyk), áttekinti a teljes szkíta kultúrát, bemutatja az Ostrov Krym labor működését, és kitér a hazai szkíta leletanyagra is. És emellett persze tárgyról-tárgyra bemutatja a kiállítás anyagát. Több mint 100 színes oldalon, olyan képekkel, amelyek itthon még nem publikáltak. A kiadvány 400 példány elővásárlása után nyomdába kerülhet végre. Aki teheti, és segítené a nyomdaköltségek előteremtését, annak most egy kedvezményes árú elővásárlásra van módja. A kiadvány várhatóan 4.950,- Ft-os áron kerül forgalomba. Elővásárolva 4.000,- Ft-ért lehet hozzájutni (2014. június 21.-ig), amit a nyomdából való kihozása utáni 24 órán belül postázunk mindenkinek. Civil Régészeti Alap

Előrendelés információ itt!