Az aradi tizenhárom és a további vértanúk emlékére

 “Az egyik október 6-i megemlékezésen ott voltam a Vértanúk terén. Jött egy gimnazista osztály, leróva kegyeletét. Én kéretlenül elmondtam nekik Kiss Ernő történetét. Fátyolos szemeket láttam a kislányok arcán. Megköszönték és közölték, hogy erről nem tudtak. Sírjatok kislányok! De hullajtsatok örömkönnyeket is, hogy ilyen mártírjaink vannak! Ez a jövőnk záloga.. Vannak és lesznek még „muszkavezető főuraink.”

Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi 13 tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Nem emlékezünk meg az ártatlanul kivégzett további százakról és nem tesszük szóvá azok nevét, akik „hazánk fiaiként” közreműködtek nemzetünk hóhéraival, pedig 163 év múltán mindezt illene végre tudatosítani. 1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok. Ma sem késő nevüket megismertetni, hogy településeik méltón emlékezhessenek róluk.

Az első áldozat Horváth János kovácssegéd volt, akit Bécsben fegyverrejtegetés miatt végeztek ki 1848. dec. 7-én. 1849. január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson. 1849. jan. 18-án Drechler  Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban. 1849 januárjában a nádor huszárezred szökevényei közül  23 huszárt lőttek főbe Grázban. Windischgrätz első halálos ítélete  Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten. 1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári seregeget szidalmazta. 1849. febr. 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta. Március 14-én lőtték főbe Novák Tivadart, császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait. Március 19-én  főbe lőttek 5 soproni polgárt. Március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster  Ferenc ottani polgárt. Március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban „hamis toborzás” miatt. Ugyanitt, március 30-án lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét. Május 10-án végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt „katonaság elcsábítása” miatt. Május  24-én Petőcz Györgyöt,  Pozsony Megye másodalispánját végezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott.

1849. június 5-én végeztette ki Haynau báró Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét,  Gruber Fülöp hadnagyot Pozsonyban. Június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt. Június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül. Július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost, 30-án Erősben Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe „katonacsábítás” miatt. Ugyanezt a büntetést kapta egy Wuititz nevű zsidó fiú, mezt a császári katonákkal vitába szállt. Július végén  Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték.( a pontos adatok nem ismertek, így a 162 főben nincsenek benne) Ugyancsak Július elején lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett. Július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban. Július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt. Ugyanezen a napon, Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost.  Július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt is főbe lőtték Pozsonyban. Július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.

Július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Trechsler városi jegyzőt. Október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt. Pozsony után Pest következett. Az Újépület udvarán augusztus 14-én lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt. Ugyancsak kivégeztek itt minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt. Augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt. Augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték agyon, majd 28-án  Sweitzer József budai nyomdász következett. További kivégzettek voltak itt augusztus 30-án  Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, „gerillafőnököt” szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest és 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert. Ítéletében „beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála.”

A „bresciai hiéna”, Haynau délfelé vonulása, majd a világosi fegyverletétel után teljesedett be nemzetünk legjobbjainak lemészárlása. Augusztus 20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag  Hruby Gyula őrnagyot, mivel „fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést.” Augusztus  24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert „daliás vadászezredes” berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér azonnal megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe. A parancsnak megvolt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet. Ráadásul segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték. Temesváron lőtték főbe augusztus 25-én  Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot. Augusztus 27-án végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.

A nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Aradon végezték ki 13 tábornokunkat: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leininger Károlyt, Nagy Sándor Józsefet,  Pöltenberg Ernőt, Schweidel  Józsefet, Török Ignácot,  és gróf Vécsey Károlyt. Nem csupán október 6-a, hanem az egész október hónap gyásza volt a nemzetnek. Párhuzamosan Pesten folytatódott a vérengzés Ugyancsak október 6-án lőtték itt agyon az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost. Ugyanezen napon , itt lőtték főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt. Október 8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával. Október 10-én ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát. Vele együtt akasztották fel  Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost. Október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, „gerilla vezért”, 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédek, iparosok és földművelők) végeztek ki.

Utánuk ismét jeles személyek következtek. Október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légó parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest. A mártírok sora október 24-én Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt. Ekkor végezték ki báró Perényi Zsigmondot aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt. Vele együtt halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is. Október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest. Haynau dühöngésének betetőzése volt Kazinczy Lajos tábornok főbelövetése Aradon, október 25-én.

Sokak úgy vélik, hogy ezután, felsőbb utasításra leálltak a kivégzések. Ezt sugallja a Kőszívű ember fiai filmváltozata is, de ez nem igaz, mert 1850-ben folytatódtak a kivégzések. Január 23-án felakasztották Pesten Kolossy György ügyvédet (volt honvédtiszt) Lamberg meggyilkolásában való részvételéért. Ugyanezen a napon, Kőszegen  7 embert akasztottak fel: Bencze Farkas 19 éves mészárost és Koczó György szabót, valamint Bottos Mihály, Dudó György, Loncsák György, Raffay Ignác és Sántha János földműveseket a pákózdi csata utáni horvátok és egy császári őrnagy megölése miatt. Ugyanekkor Pesten három embert végeztek ki, Márkus János gyöngyöspatai születésű tanítót, sári jegyzőt, Pallik István érseki vadászt és Ocsky György Pest megyei földművest. Január 30-án István honvédre, Zecmark János morvaországi kereskedőre Istók Imre lökösházi születésű volt szolgabíróra került sor Kassán. Március 3-án, Aradon akasztották fel Hauck János bécsi születésű lapszerkesztő, ezredest. Július 4-én, Gyöngyösön akasztották fel Patoczky Gyula Gömör megyei birtokost.

Ekkor már lecsillapodni látszott a vérengzés, ám 1853-ban Noszlopy Gáspár gerilla csapatának a császár elleni sikertelen merénylet kísérlete után ismét fellángolt, és nem csupán a résztvevők ellen irányult. 1853. március 3-án akasztották fel a Ferencvárosi Temetőben Noszlopy Gáspárt, volt teljhatalmú kormánybiztost, Jubál Károly ipariskolai tanárt Andrásffy Károly és Sárközy Albert ügyvédeket, Nagy Albert gerilla vezért. A kínzások kegyetlenek voltak May Károly alezredes, aki Komáromban szolgált Klapka mellett, úgy védte ki ezt, hogy szalmazsákjában felgyújtotta magát. Az összeesküvés ürügyet szolgáltatott újabb kivégzésekre. Szeptember 3-án Bécsben akasztották fel Pataki (Piringer) volt honvédtisztet, Pozsonyban pedig Gasparits Kiliet ferences barátot, mert a templomban kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot. Ezzel az egyházi személyek kivégzése még nem fejeződött be, 1854. március 6-án, Marosvásárhelyen Gálffy Mihály, Horváth Károly és Török János teológiai tanárokat akasztották fel. Április 27-én, Sepsiszentgyörgyön történtek még akasztások. Itt Gaál Sándor őrnagy tiszti szolgáját és Várady József Kossuth-huszárt, valamint  Bartalis József bibarcfalvi földbirtokost végezték ki.

Végezetül leszögezhetjük, hogy az 1848-1849-es szabadságharcnak a mártírjai, a névtelen hősökkel együtt 200 fő körül lehetett Magyarországon. Köztük volt 14 tábornok, egy miniszterelnök, egy miniszter, 27 tiszt, 37 honvéd, főként huszár. A kivégzettekből így 79 fő volt az, aki a fegyveres harcokban részt vett. A további kivégzettek közt 12 pap és teológiai tanár volt. A kivégzettek további, mintegy a mártírok felét kitevően polgári személyek voltak. A kivégzések helyszínei közül Pestet kell a legborzalmasabb helyszínként említeni , itt 50 embert végeztek ki. 25 nádor huszárt végeztek ki Grázban, 18 főt Aradon, 16-ot Pozsonyban.

Az 1867-es „rendszerváltás” után, a vérbírák és hóhérok felelősségét senki nem firtatta. Nem csak a bocsánatkérés maradt el osztrák részről, hanem Windischgrätz és Haynau megbecsült személyek maradtak. Az utóbbi még földesúr is lehetett Magyarországon. Nem történt meg a kivégzettek és bebörtönzöttek rehabilitálása, nem kaptak kárpótlást. A kárpótlás kérését Damjanich János és Csányi László özvegyei megpróbálták, de a magyar pénzügyminisztérium vezetői el sem mentek a tárgyalásra. Míg a hóhérok magas kegydíjat, nyugdíjat élveztek, addig a 48-as honvédek kegyelemkenyéren éltek. A magyar országgyűlés március 15-e helyett, április 11-ét ( a márciusi törvények szentesítése) iktatta be ünnepnek, nehogy a hóhér, Ferenc Józsefet megsértsük. Az akkori magyar miniszterelnök Kossuth Lajos temetésére sem mert elmenni. Dicsőítsük hát ma is Ausztriát! Mégis csak jobb itt egy Habsburg Intézet, mint egy 48-as.

Folytatásként az eddigi, október 6-i megemlékezések szereplői többnyire olyan tábornokok voltak, akik nem magyarként álltak ügyünk mellé. Irántuk érzett tiszteletem fenntartásával mégis kritikával kell említeni ezt a szemléletet. Legutóbb a közmédia már odáig elment, hogy a 13 vértanú közül csak hárman beszéltek magyarul, de ők sem biztos, hogy ízig-vérig magyarok voltak. (M1. október 3.) Nyilván Nagy Sándor Józsefre, Török Ignácra és Vécsey Károlyra gondolt a „tisztelt” szakértő. A magyar nevűek közül tehát nem volt már magyar Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Lázár Vilmos ! Igaz, hogy Lázár és Kiss felmenői közt voltak örmények, de ettől még ők nem örmények voltak és nem örményül beszéltek. Hogy sírjukban nyugodtan pihenjenek, valljuk, hogy igaz magyar hazafiak voltak. Ez a szemlélet elvezet odáig, hogy le lehet írni, hogy Árpád zsidó volt és a fenti szemlélet alapján IV. Béla sem volt magyar, mert anyja merániai Gertrudisz volt. A nemzeti tudatunk szerint még az Anjou Károly Róbert is magyar volt. Talán a médiának inkább Illyés Gyula: Ki a magyar c. könyvét kellene inkább közzé tenni, haj de ott olyanok dirigálnak, akik ezt sem ismerik. A csúsztatás egyértelmű: mire vagytok ti büszkék magyarok? A 13 mártír nem is magyar volt, ők a liberális szabadság eszményekért haltak meg. Valóban? Az Olmützi alkotmány nem vonta kétségbe a feudális rend felszámolását és a polgári rend kialakítását, de megtagadta nemzetünk létét, szabadságát. Ez ellen folyt a szabadságharc és az aradi 13 tábornok, oly sok mártírral együtt a nemzetünk szabadságáért, függetlenségéért áldozta életét igen tisztelt liberális média! Senki nem veheti el ettől a nemzettől, hogy büszke legyen mártírjainkra, mert ők miénk lesznek, míg e nemzet él a Kárpát-medencében.

A magam részéről a sok arra méltó közül, két vértanúról kívánok megemlékezni, két ízig-vérig hazafiról. Az egyik Csányi László, Erdély teljhatalmú kormánybiztosa. Csányi hajdan a Napóleon elleni harcok főhadnagya súlyos égési sebekkel leszerel. Később Kossuth híveként jelentős szerepet játszik a szabadságharcban. A Jellasics elleni harcoló hadak kormánybiztosa. Mindig a legfontosabb szerepre jelöli Kossuth. 1948 decemberétől a főváros kormánybiztosa lesz, majd 1849-ben Erdély teljhatalmú kormánybiztosává nevezi ki Kossuth. Csányi kiváló szervezőként irányította a szállítást és az élelmiszer, valamint hadi ellátást. A Szemere kormányban ezért esett rá a választás, hogy a közlekedésügyet irányítsa. Az erdélyi front összeomlásakor Kossuth üzenetben kérte, hogy tartson vele. Görgey is arra kérte, hogy meneküljön török területre. Csányi hallani sem akart a menekülésről, végül az oroszok fogságába esett. Az orosz táborban működő Haynau főbiztosa, gróf Zichy Ferenc Nagyváradra kísértette. Zichy Csányi szigorú őriztetését kérte, ami meg is történt. Itt kell szót ejteni a Zichyekről, a „muszkavezető főurakról”, ahogy később nevezték őket. Miután Görgey kivégeztette Zichy Ödönt (Eugén Zichyt), Valójában Zichy Jenőt. Az Edmund és Eugén- Ödön és Jenő összetévesztéséből nyerte az ötletet Jókai a Baradlay fiúk történetéhez. A Zichyek ezután a császár hívének szegődtek és könyörtelenül szembefordultak a magyar üggyel (tisztelt a kivételnek). Muszka vezetésük abban állt, hogy, a Varsó, a megszállt Lengyelországból érkező cári hadakat ők kalauzolták a Felvidéken át. Zichy Ferenc feladata volt, hogy a cáriak fogságába esett,”arra érdemes” személyeket Haynaunak kiszolgáltassa. Ezt tette Csányival is. Haynau pedig a pesti Újépületbe vitette, hogy ott rá az elrettentő ítéletet kiszabják.

A másik általam kiemelt személy Kiss Ernő altábornagy. Kiss Ernőről 1897-ben tette közzé írását dr Papp János, ezt idézem, mert sajnálatosan, azóta annak lényege teljesen feledésbe ment. Nem tehetem meg, hogy ne idézzem a szerző bevezető mondatait is. Az vessen rám követ, aki úgy gondolja, hogy ezek ma nem aktuálisak. Íme:” Változnak az idők És változnak az emberek. A mai kor gyermekének elkápráznak szemei, ha a letűnt 48-as idők eseményeire és alakjaira visszatekint. A változás hihetetlenül nagy és szomorú, mintha nem ugyanazon földön élnénk, mintha nem ugyanazon faj volnánk, mintha az a szellem soha se érintette volna a haza földjét! Bánatos sóhaj száll föl lelkemből, ha elgondolom, hogy a vértanúk nemzetének hová kellett eljutnia azon a lejtőn, melyre őt az újabb idők vezetői vitték. Alig érdemeljük meg azt a szép múltat, amely reánk maradt. A nemzet mindent elfelejtett…Hiszen a magyar nép küzdelmeiben és reményeiben ma már csak múltjából meríthet ösztönző erőt, lelkesültséget és kitartást. A második ezredévet csak úgy fogja betölthetni, ha féltő gonddal őrzi meg azokat a kincseket, melyeket az első ezredév nagy nemzedékei gyűjtöttek össze számára.”

Kiss Ernő, a 72000 holdas délvidéki nábob, mint tábornok, minden gőg nélkül, alázattal szolgálta a szabadságharc ügyét. Amikor már minden veszve látszott, Csányi Lászlóhoz hasonlóan elhárította maga elől a menekülés gondolatát is. „Nem, nem megyek. Én katona voltam, a harctéren kell maradnom. Azok, akik a bekövetkezendő gyászos időkben hívatva lesznek a nemzetben egy jobb jövő reményét fenntartani, azok meneküljenek… szívükben vigyék el a nemzeti ügy igaz szeretetét.”. Kiss Ernő maradt, vállalta a sorsát. Ám gazdag és befolyásos családja Bécsben megszerezte kegyelmi végzést. Ez eljutott a tábornokhoz, aki azt belső zsebébe tette és társaival kiállt a kivégző osztag elé. A leírás szerint a bekötött szemű tábornokot az első sortűzből egyetlen golyó sem találta el. Ám ő ekkor sem vette elő zsebéből a kegyelmi végzést, megvárta a másodikat, amelyik végzett vele.

Az egyik október 6-i megemlékezésen ott voltam a Vértanúk terén. Jött egy gimnazista osztály, leróva kegyeletét. Én kéretlenül elmondtam nekik Kiss Ernő történetét. Fátyolos szemeket láttam a kislányok arcán. Megköszönték és közölték, hogy erről nem tudtak. Sírjatok kislányok! De hullajtsatok örömkönnyeket is, hogy ilyen mártírjaink vannak! Ez a jövőnk záloga.. Vannak és lesznek még „muszkavezető főuraink.”

Farkas József történész

A Piramisok Titkainak Leleplezése – Az Eredeti – Teljes Film (La révélation des pyramides)

Színes, magyarul beszélő, dokumentumfilm.

A piramisok évszázadok óta izgalomban tartják az emberiséget, az egyszerű turistáktól a kutatókig, tudósokig. Ez a hat évig készült, lélegzetelállítóan izgalmas dokumentumfilm egy fantasztikus utazásra hív minket, Kínától Peruig, Egyiptomtól Mexikóig, hogy felfedje a világ különböző részein található piramisok rejtélyét, feltárva ezeknek az elképesztő építményeknek az üzenetét a modern kori emberiség számára, alapjaiban változtatva meg a történelmünket és a jövőnket is.

Az üreges Föld elmélete

Egy 1914-es amerikai szabadalom azt állítja, hogy bolygónk, a Föld egy üreges gömb, sarki nyílásokkal és saját központi nappal. Szilárd bizonyítékok látszanak ezt alátámasztani.

Az aurórai Gardner B. Marshall (USA Kane Állam, Illinois város) 1912.november 25.-én

Agharta

Agharta

benyújtotta felfedezési kérelmét az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalába. Kilenc hónappal később, 1914. május 12.-én ez a szövetségi ügynökség megadta Gardner úrnak a 1096102 számú Egyesült Államok- beli szabadalmat, a valaha kiadott második legfontosabb tudományos dokumentumot. Tudományos értékét csak az 1903-ban benyújtott mechanikus repülés felfedezése – Orville és Wilburn Wright által – szárnyalta túl. Olyan okok miatt, amelyekkel Gardner úr nem számolhatott előre a korai 1900-as években, és amelyek mára már teljesen világossá váltak, az ő felfedezése hamar minden idők legmagasabb besorolású katonai titkává vált.

1913-ban Gardner megírta eredeti könyvét, kétségkívül bizonyítván, hogy a Földünk egy üreges gömb. Oly hatalmas mennyiségű volt a bizonyíték, amit folyamatosan gyűjtött csillagászati tanulmányokból és sarkkutatások által, hogy 1920-ban 450 oldalra bővítette könyvét. A címe: “Utazás a Föld belsejébe, avagy tényleg felfedezték a sarkokat?” (A Journey to the Earths Interior, or Have the Poles Really Been Discovered?!)

Gardner munkáját megelőzte, bár hiányosan, William Reed, akinek a könyve a “Sarkok fantomja” (Phantom of the Poles) 281 oldalon, 1906-ban New York városában a Walter S. Rockey Co. kiadásában jelent meg. Az egyik hiányosság Reed elméletében, amelyet egyébként nagyon okosan kifejtett, az volt, hogy nem sikerült befejeznie a centrifugális erőnek a Föld kialakulására vonatkozó gondolatmenetét.

Ennek eredményeképpen sosem tudott logikus indokot adni a Föld belsejében lévő erőteljes hő és fényforrásra. Gardner viszont magyarázatot adott erre. Az a különbség, hogy amíg Reed kutatásait csakis a sarkkutatásokra összpontosította, addig Gardner csillagászati tanulmányokkal is kiegészítette sajátját. Ennek a tanulmánynak a legnagyobb része igazi szakértőktől származó vallomás, olyan emberektől, akik ott voltak, – ott az óriási teleszkópoknál és főleg ott, azokon az előzőleg ismeretlen óriási sarki területeken. De elsősorban a józan-ész az oka, amiért Gardner elméletét bejegyezték az Egyesült Államokban.

Titáni birkózás kezdetben, 4 vagy 5 millió évvel ezelőtt, a Föld még mindig egy óriásira duzzadt forró, örvénylő, gázlabda volt és lassacskán elkezdett összehúzódni, ahogy hűlt. A fizika törvényei szerint, a hűlő gázok lecsapódnak, így tehát a gyorsan pörgő gömb gázai összegyűltek, ahogy a hő veszteség folytatódott. Az önközpontú gravitációs vonzás továbbra is csökkentette a pörgő hűlő anyag-labda átmérőjét, de csakis egy bizonyos fokig. Ez a nagy logikai különbség a régi, elavult bolygó-kialakulási elmélet és Gardner felfedezése között. A régi vélemény szerint azt hinnénk, hogy a gravitációs összehúzódás egészen addig folytatódott, amíg a Föld olvadt, forró nem lett a hatalmas gravitációs nyomás alatt. Amíg egy ilyen folyamat minden kétséget kizáróan automatikusan végbemegy a különösen hatalmas testek egyetemes fejlődésében, ahogy is minden csillag keletkezésekor, ez semmiképpen sem lehet az átlagos bolygóknak a végső kifejlődése. A kritikus második tényező, amire hagyatkozhatunk, az a centrifugális erő nyomása. Emlékezzünk, hogy amíg a gravitáció minden anyagot a központ felé próbál vonzani, egy ellentétes erő is mozgásban van, a centrifugális erő. Éppúgy, ahogy a műkorcsolyázó annál gyorsabban forog, minél jobban közelíti a teste felé kinyújtott karjait, ugyanúgy a folyamatosan összehúzódó előbolygó elkezd forogni egyre gyorsabban, ahogy a mérete csökken. Éppúgy, ahogy a beragadt víz az edényből, amely nem akar kiömleni, ha valaki elég gyorsan forgatja az edényt, ugyanúgy ez a centrifugális erő megpróbálja, hogy az összes anyagot kifelé hajítsa a formálódó bolygó tengelyétől. Végül is a két természeti erő csöndes titáni birkózásában egyensúly alakul ki. Amikor a gyorsan pörgő gömb összehúzta magát egy körülbelül 13.000 km átmérőbe, a két erő megállapodott. De tovább is van. A centrifugális erőnek van egy különleges jellemzője, ami fölött nem szabad elsiklanunk. A centrifugális erő ereje nagyban csökken, ahogy megfelelő szögben közeledik a forgás irányához. Egy egyszerű mindennapi példa erre a viselkedésre, a víz a kádban. Ha kihúzod a dugót, és megengeded a víznek, hogy elkezdjen kifolyni a kádból, mit vehetsz észre? – Egy örvényt, egy üres teret, körbevéve gyorsan forgó anyaggal. Most képzeld el ugyanezt az elvet működni a tömörödő testen, ami a Föld lesz. A megfelelő szögekben a forgási tengelyhez – más szavakkal a sarkoknál – a centrifugális erő sokkal gyengébb volt, mint máshol, különösen az Egyenlítőnél; így tehát a centrifugális erő képes volt arra, hogy az anyag belső fejlődését megállítsa egy 13.000 km átmérőnél, ez tapasztalhatóan kevésbé volt sikeres a sarki területeken, ahol az összehúzódást kb. 2000 km-nél állította meg. Az elkerülhetetlen végeredménye ennek a természetes kiegyenlítődésnek, hogy a mi bolygónk befejezte fejlődését és megszilárdult egy 13.000 km-es üreges gömbként, 2000 km-es sarki nyílásokkal.

Az asztronómiai kutatások és a fényképek, – amelyek különösképpen az üstökösöket és csillagködöket figyelembe véve, – Gardnert igazolták, előnybe juttatta őt Reeddel szemben. Az átlátszó gömbhéjaknak a pontos középpontja egy sajátmagában kicsi izzó labda. Ezek között az izzó belső gömbök és a csillagköd külső héja között van egy nagy közbülső űr; másképpen, a csillagköd az üres, kivéve egy fényes gömb a közepében. Miért? Tehát hol az a másik hely, ahol a centrifugális erő különösen gyenge a sarkokon kívül? A válasz természetesen az, hogy a forgás abszolút középpontjában. És már megint ez annyira logikus, és olyan egyszerű, hogy már meg is kezdhetünk megvizsgálni egy hétköznapi otthoni példát, hogy ezt az állítást alátámasszuk: Mi lenne az eredménye, ha egy lemezjátszó tetejére port szórnánk, és aztán a lejátszót nagy sebességre kapcsolnánk? A por lerepülne a lemezről – kivéve egy kis részét, az abszolút középpontban.

A bolygóközi csillagködökről készült felvételek tanulmányozása alapján Gardner képes volt kikövetkeztetni, hogy az igen vékony héja a Földnek kb. 1300 km vastag. A sarki nyílások átmérője 2000 km, és a gravitáció által felfüggesztett központi nap (az izzó gömb a gravitáció által a bolygó abszolút középpontjában rögzítve) kb. 1000 km átmérőjű. Az igen kicsiny hajlásszögek és a sarki rés nagysága miatt lehetetlen, hogy szemrevételezzük. Ez ugyanaz a tény, mint ahogy azt sem látjuk, hogy a Föld saját maga gömbölyű. A hajlás túlságosan fokozatos ahhoz, hogy meg tudjuk figyelni.

Rejtélyes sarkok 

Azon az alapon, hogy majdnem folyamatosan érintkezik a belső meleg levegő a nagyon hideg sarki külső levegővel, a sarki nyílások majdnem mindig egy vastag ködfelhőbe burkolóznak. Ez megmagyarázza, hogy amikor a műholdakról nézik, a nyílások a Föld sarkain éppúgy néznek ki, mint ahogy kinéznének, ha tényleg azok a mitikus sarki jégsapkák lennének, amit a hivatalos kormányálláspont magáénak vall. Gardnert kérlelhetetlenül vezette hatalmas tudományos felfedezéséhez az a nagy mennyiségű összeegyeztethetetlen információ, amivel folyamatosan találkozott a sarkkutató expedíciókkal foglalkozó tanulmányi évei során.

A számos rejtély között a főbb helyeken a következők állnak:

A nagyon távoli északon drasztikusan javuló időjárás

A híres északi fény furcsa különlegessége

Az iránytű furcsa viselkedése a szélességi körökön, a sarkok felé.

Nekikezdünk, hogy a sok szemtanútól halljuk, akik feláldozták a kényelmüket és legtöbb esetben életüket kockáztatták azért, hogy majd teljesen megértsük a mi világunk igazi nagyságát , egy sokkal teljesebb világét, mint amit hivatalosan elfogadunk.
A “Három év sarki szolgálat” bevezetőjében Adolphus Greely az Egyesült Államok hadseregének hadnagya csodálatát fejezi ki a Lady Franklin öbölbeli expedíciójának furcsa körülményei miatt, amit a messzi északon tapasztalt:

“A túlzásoktól félve alkalmanként megváltoztattam kijelentéseimet és véleményeimet, amelyeket az eredeti naplómba bejegyeztem, tudván azt, hogy jobb ha csökkentem, mint hogy ha felnagyítom a sarki területek csodáit, amelyek oly gyakran lettek megkérdőjelezve.”

Mielőtt a saját világunkra koncentrálnánk, nézzünk egy pillanatra némely érdekes űrbeli szomszédunkra:

Percival Lowell híres asztronómus azt írja a “Mars” 33. oldalán: “A körül, amit mi a bolygó sarkának ismerünk, úgy nézett ki, mint egy nagy fehér sapka. Ez neki kezdett folyamatosan változni méretben, ahogy a nyár közeledett, szinte elapadt, kora őszig még jelen volt, de szinte semmi, csak néhány száz mérföld keresztben, ahogy olvadt, egy sötét sáv jelent meg, körülvéve ezt minden oldalon ez volt a legsötétebb szín a korongon és ez kékben játszott…”

Elkerülendő az a csábítás, hogy azt gondoljuk, hogy az a kék szél víz, mivel hogyha ez tényleg számottevő nagyságú víz lenne, akkor rendszeresen vándorolna keresztül a sok ősi folyóágyon, amelyek keresztül-kasul behálózzák a száraz marsi felszínt. Ezek a folyóágyak maradandóan szárazak. Ehelyett, amit igazán megfigyelhetünk, az a hatalmas ködtömeg optikai látványa, amelyek a marsi sarki nyílások görbületei mentén vándorolnak. A Mars külső felszínén az évszakok változnak, a belsejében nem. Az a fok, ahogy a légköri nedvesség változik a sarkoknál, ahol a különböző hőmérsékletek vegyülnek, meg fogja határozni a látható kék gyűrű mennyiségét, amely megjelenik a földi távcsövekben. Mivel Lowell nem volt tudatában a Mars igazi felépítésének, természetesen azt hitte, hogy ez a kék sarki szalag jégsapkákból elolvadt víz lehet. Ebben a véleményében, habár nem bizonyult igaznak, megmutatkozott bölcsessége. A jelenlegi hivatalos véleménnyel ellentétben ő biztosan tudta, hogy a Mars sarka nem állhat széndioxidból.

81.old: ” Faraday kísérleteket végzett a szénsavgáz nyomás alatti cseppfolyósodásával kapcsolatban. Ezen kívül azt találta, hogy a folyadékká válás pontja nagyon közel van a kicsapódási ponthoz és ez a nyomás csökkenésével egyre közelebb kerül. Más szavakkal a gáz majdnem azonnali átalakulással éri el a szilárd halmazállapotot. Nos, a nyomás az biztosan nagyon kicsi a Mars felszínén. Ennek folyományaképp egy hőmérsékletemelkedésnél a fagyott szénsavgáz itt praktikusan egyenesen szilárdból gáz állapotba fog kerülni. A sarkot körülvevő tenger jelenlétéből arra következtethetünk, hogy ez abban az összetett anyagban, ami a Mars sapkáit felépíti, nincs jelen. Nagyobb része ennek mindig átmeneti folyékony állapotban van. Széndioxiddal ez nem fordulhat elő, a vízzel viszont igen.”

A bolygók “jégsapkái”

Lowell egy kivételesen csodálatraméltó megfigyelést tett az északi sarki nyílásnál, amikor egy rövid időre egy részen az általános fedő felhő réteg szétvált, és így lehetősége nyílt a Mars központi napjának sugarait megpillantani. ” Mindeközben egy érdekes jelenség jött létre a sapkában június 7-én. Ahogy néztem a bolygót, hirtelen két csillagszerű pontot láttam kivillanni a sarki sapka közepén, vakító világos a sötétebb fehér hóháttéren, ezek a csillagok néhány percig világítottak, majd lassan eltűntek. Abban az időben a láthatóság nagyon jó volt. Habár semmilyen intelligencia nem áll, ezen fények cselekvése mögött, ezek nem voltak kevésbé meglepőek, azért mert a természet saját lámpásai voltak 160 millió km űrön keresztül. 9 percükbe került, hogy megtegyék az utatâ026 Ezek helyét Green megfigyeléseinek 1877-ből származó térképével összehasonlítva, amelyet Madeirán készített, kiderült, hogy ugyanazok a pontok voltak, ahol ő csillagokat látott akkor, és ahol Michel is látta őket 1846-ban. Ez alatt a sapka folyamatosan csökkent méretében. Október 12-én 10 óra 40 perckor. Douglas úr megmérte a helyét és megbecsülte méretét, ahogy ezt megtette minden néhány napban. Úgy találta, hogy 6 fok távolságban van a bolygó sarkától. A bolygóra nézve október 13-án 8 óra 15 perckor meglepetésére a sarkoknak hűlt helyét találta. Ami biztosan ott volt 12-én, az sehol sem volt 13-ra. A sarki jégsapka eltűnt.”

Robert Powers megjegyzései a “Mars, jövőnk a vörös bolygón”-ban: “Úgy tűnik, hogy hatalmas mennyiségű víz van a sarki sapkákban. Hasonlóan a földi jégsapkákhoz, ezek fényes fehérek.”

Thomas McDonough mondja “Az űr; a következő 25 évben”-ben: “a Marsnak nagy világos jégsapkái vannak, amelyek még a Földről is láthatók jó távcsővel. A legnagyobb kihívás: hihetetlen kaland, és az ember ragyogó jövője az űr felfedezésében” című könyvben Martin Caidin megjegyzi, hogy mind amerikai, mind orosz csillagászok az elmúlt években megfigyeltek nagyon fényes villanások sorozatát, amelyek kb. öt percig tartottak és következményeik gomba alakú felhők voltak.

Eredetileg Hold-kutató Michaerl Collins írja a Küldetés a Marsra c. könyvben: “Egy nagyobb rejtély, hogy mi történt a vízzel és a jéggel, amíg kivájták ezeket az óriási csatornákat millió évekkel ezelőtt. A Marsnak elég erős gravitációs ereje van, hogy a vízpárát az atmoszférájában tartsa ahelyett, hogy kiengedné az űrbe. Mi történt azzal a vízzel, amely kivájta ezeket a mély csatornákat?..” John Nobel Wilford mondja A Mars visszaköszön-ben: “… a Mariners 6 és 7â026a kamera lefényképezett egy felhő-kapucnit a déli sarki sapkán és infravörös eszközök megmérték a hőmérsékletet, ami -125 fokC volt. Az infravörös színképmérő úgy tűnt, hogy érzékel hőmérsékletet a déli sarki jégsapka szélénél, amik túl magasak voltak ahhoz, hogy fagyott széndioxidtól származzanak. Tudósok láthatták az orosz dokumentációban, hogy a kihívó lehetőségeknek széles volt a skálája az 1994-es repülésre. Komoly megfontolás tárgyát képezte az a terv, hogy két űrjárművet helyezzenek a Mars sarkai fölötti állandó pályára.”

Az 1992. március-áprilisi Final Frontier 22. oldalán néhány megjegyzés a Naphoz legközelebb eső Mercur bolygóról: …” Hőmérséklet, amely olyan magasra emelkedik, mint 460 fok C. A Californiai Technikai Intézet (Passadena) kutatói beszámoltak arról, hogy a Merkur északi sarkán 300 km átmérőjű jégsapkát véltek azonosítani. A kutatók láttak egy fényes területet az északi sarkon.; Meghökkentünk.”

Marshall Gardner 27 oldalt szentel könyvéből az előbolygóknak, jobban ismert nevükön, a csillagködöknek. Íme néhány megjegyzése: “A színképelemző rejti a választ. A színképelemző biztosan bizonyítja, hogy a csillagköd az nem csillagokból áll. .. Az átlagos csillagködnek csodálatos héjszerű váza és egy központi csillaga van. Egy kutatás melyet a színképelemzővel és a Lick-i 90-cm-es teleszkóppal végeztünk a forgás jeleiért. Azonosítható bizonyítékai találtattak a forgásnak”

A 63. oldalon bizonyítékként, hogy az üstökösök a pusztulás folyamatában lévő bolygók, Gardner ezt írja: “Hecter MacPherson elmondja könyvében. A modern asztronómia románcában, hogy a nagy 1811-es üstökös, amelynek 16 millió km hosszú és 2,2 millió km széles csóvája volt, olyan középpontja volt, amely Herchell mérései szerint csak 685 km átmérőjű volt. A Donáti üstökös, amelyet a Florence obszervatóriumból észleltek 1858-ban, olyan magja volt,, amely a sarkcsillaggal egyenlő fényerősséget mutatott, és amely 1000 km volt átmérőjében”.

A sok Mars megfigyelés alatt, több beszámoló mellett, amelyek a Mars gyors méretváltozásairól beszélnek. Gardner rámutat: “A fény a Mars sarki területéről egyenesen fényesség a bolygóból mivel ez a fény éjjel megfigyelve sárga, bármilyen más fény, egy visszaverődés a havas felszínről vagy homokos, vagy hegyi területekről, fehér lenne.” 

A 80/A oldalon Gardner bemutat nyolc kiváló fényképet a Marsról, amelyet a Yerkes obszervatóriumban vettek fel és amelyek megmutatják: “A bolygó felszínen túlra vetül az úgynevezett hósapka, amely minden lehetőségét kizárja annak, hogy jég vagy hó legyen” G. Normann Lockyer angol csillagász, a Királyi Csillagászati Egyesületnek írott beszámolójában: “A havas terület időnként olyan fényes volt, akár az újhold sarlója, úgy tűnt, hogy a bolygó körvonalain túlra vetül. Ez a látvány gyakran volt látható: Egyik esetben a hófolt úgy világlott ki a köddel borított bolygóról, mint a csillagköd központi csillaga Fényességében pontosan olyan, ahogy a mi sarki fényünk nézne ki, ha a Földet nagyobb távolságról figyelnénk. A fény ugyanaz mindkét esetben.” Sántít a hivatalos álláspont, amely el akarja fogadtatni a jeget, a havat vagy a fagyott széndioxidot a marsi sarkok részeként; képzeljük el az ő gondolatukat a Vénusz esetében. Saját bevallásuk szerint a hőmérséklet a Vénuszon meghaladja a 460 fok C-t, – pont megfelelő hely egy jégsapkának! – Vagy csak véletlenül, vagy direkt, a Nemzeti Légköri és Űradminisztráció sugárhajtómű laboratóriuma kibocsátott néhány különleges radarletapogatásos fényképet a Vénuszról 1989 elején. Egyike ezeknek a közeli felvételeknek, melyen a felhőn áthatoló radar kiváló tisztaságban tette láthatóvá az északi sarki nyílást, a Discover 1989 áprilisi számának borítójára csak úgy oda volt vetve.

Sarkvidéki meleg (!) 

 …A sarki nyílások majdnem mindig egy vastag felhő réteggel vannak borítva, ez magyarázza meg azt, hogy amikor műholdról nézzük, a nyílások éppúgy néznek ki, ahogy kinéznének, ha tényleg azok a mesebeli sarki jégsapkák lennének, amelyek a hivatalos álláspont szerint a Föld sarkain vannak.

Térjünk vissza a Földre! Természetesen a sarkkutatások három legnagyobb úttörője közé biztosan tartozó Dr. Fritdjof Nansen az éljenzett norvég tudós, sarkutazó. Lehet, hogy a legérdekesebb expedíció, amit valaha is a sarki területekre vezettek, Nansené, amelyet a 679 oldalas, kétkötetes munkájában örökített meg, melynek a teljes címe: “A LEGTÁVOLABBI ÉSZAK: A Fram nevű hajó kutatóútjának története 1893-96-ig és Dr. Nansen és Johannsen hadnagy 15 hónapos barangolásai.” A 120. oldalon, amikor a 13 fős legénység már elérte a 77. szélességi fokot, Nansen megfigyelte: “Furcsa érzés volt észak felé vitorlázni a sötét éjjelen ismeretlen földek felé egy nyílt hullámzó tengeren, ahol se hajó, se csónak nem járt előttünk. Lehettünk volna több száz km-rel arrébb is délebb vizeken, a levegő olyan enyhe hőmérsékletű volt szeptember közepéhez képest ezen a vidéken. Nem láttunk semmi mást, csak tiszta, üres vizet- válaszolta az árbockosárból, amikor felszóltam neki. Kevesen gondolnák azt otthon Norvégiában, hogy mi most csupasz vízben vitorlázunk a sarokra. Majdnem meg kell magamtól kérdeznem, hogy nem-e egy álom-e ez.” Az északról való tudás másik nagyobb terjesztője az Egyesült Államok hadnagya, később tábornoka, Adolphus Greely. Más sarkkutatókhoz hasonlóan a Lady Franklin Öböl-expedíció igazán zord, hideg körülményekkel találkozott a sarki terület alacsonyabb részein, de kevésbé kegyetlen időjárással, ahogy közeledtek a 80. szélességi fokhoz, és különösen enyhével, a 80. szélességi fok után. A 369. oldalon, amikor csapatuk elérte a 81. szélességet, miközben térképet készítettek a seregnek, az Ellesmere szigeten, Greely hozzáfűzi: “Abban az időben egy igen meleg szél fújt belülről és a hőmérséklet jóval 5 fok C fölött volt” Szóhasználatában a belülről még pontosabb volt, mint ahogy ő ezt gondolta. Egy példa, hogy milyen erősen befolyásolják a belső meleg szelek a távoli észak külső hőmérsékletét, az bemutatásra kerül ebben a részben a 192. oldalon, amikor a szelek régóta délről fújtak:

“Február 16-án, a hőmérő kiengedett, miután 16 napon és 5 órán keresztül folyamatosan be volt fagyva.” Ez a leghosszabb idő, amit rögzítettek, amíg a higany fagyott állapotban volt.

Dr I.J.Hayes az Egyesült Államok nevű vitorlásáról a távoli északi utazásáról a “Nyílt jeges tenger” c. művében ír. Ők teljesen és totálisan meg voltak zavarodva a megmagyarázhatatlan hőmérséklet-növekedéstől, mikor a sarkvidéki szél folyamatosan északról fújt. Amikor november első két hetének nagyobb részében egy erős északi szél visszatartotta őket, Hayes megfigyelte, hogy a kezdeti nagy jégdarabok után nem jött több. Hozzáfűzi: “November 13: Rosszabb és rosszabb. A hőmérséklet megint emelkedett. A fölső fedélzet újból olyan, mint egy tropikus eső alkalmával. November 14: A szél közel 24 órája fúj észak-keletről és a hőmérséklet még mindig kitart. Elegem van a találgatásokból. Egy meleg szél mer de glace tréfálkozik az elméleteimmel és éppúgy sutba dobja a bölcselők teóriáit.”

Az Advance és a Rescue hajók orvosa Dr. Ellisha Kent Kane lejegyezte a kiterjedt északi sarki tapasztalatait a “Sarkkutatások Sir John Franklin keresésére”c. művében. Tapasztalatok, amelyek a 82. szélességi fokra vonatkoznak: Az expedíció olyan északra haladt, amennyire ez praktikus volt hajóikkal és akkor, amikor a jég mennyisége a továbbhaladást akadályozta, vagy legalábbis veszélyessé tette, a sark irányába utazásukat hótalpakon folytatták. De ahogy más északi sarkkutatók azelőtt is és azóta is csodálkoztak, hogy a továbbjutásukat akadályozta az eseti nyílt sarki tenger megjelenése. Ő azt írja: “Ez lehetetlen, újra nézve a tényeket, amelyek ezzel a felfedezéssel összekapcsolódnak: – az olvadt hó a köveken, a tengeri madarak csoportjai, a korlátozott, de mégiscsak fejlődő növényi élet, a hőmérő higanyszálának emelkedése a vízben – ez elég arra nézve, hogy ne legyünk szkeptikusak egy enyhébb időjárás kérdésében a sarkkörhöz közeledve. Ez egyetlen nyitott dolgot hagy: Mi az oka a nyílt víznek?”

Mintegy 130 évvel később Vlagyimir Sznyegirev orosz kutató “Sítalpakon az északi sarkra” című művében, 1985-ben így ír: “Május 9-én átkeltek a 86. szélességi körön. Valóban furcsa volt a dolog. Azt hihette volna az ember, hogy ahogy közelednek a sarokhoz, a jég egyre szilárdabb, erősebb és vastagabb lesz. De a valóságban ennek épp az ellenkezője történt. Minél közelebb jutottak céljukhoz, annál gyakrabban találkoztak nyílt vízzel”

Richard Byrd admirális első útjáról az Antartktiszra “A Fal mögött” c, könyvében Eugen Rogers rögzíti azt a különleges eseményt, hogy a szél, amely a sarok felől fújt, a következőket hozta: “A hőmérséklet olyan gyorsan változik, hogy három nap alatt a legalacsonyabb rögzítettől -10 fokra emelkedett. Ez egy 50 fokos változást jelent, – oly nagyot, amely az évi változás Amerika keleti partjainál”

Könyvének 144. oldalán Nansen felkiált: “Minap ugyanaz a nyílt csatorna volt északra és mögötte nyílt tenger olyan messzire, amíg csak a szem ellát! Mit jelenhet ez?” A 79.szélességi foknál rögzítette a 197. oldalra: “északi szelet hozva. Érdekes, hogy mindig hőmérséklet-emelkedést hoznak ezek az erős szelek. Egy déli lassú szél általában csökkenti, míg egy közepes északi emeli a hőmérsékletet.” A nagyon távoli, 86. szélességi fokot elérve, Nansen így ír a 391. oldalon: “Először volt terhemre a meleg, a Nap igen kellemetlenül égetett.” A 407. oldalon: “múlt éjszaka nehezen tudtam aludni a hőségtől.” Több hónappal később Nansen és Johansen visszafelé tartottak a Framra, de még mindig a 81. Fok fölött voltak, amikor ezt írta az 527. oldalon: “Furcsa, csak 12 fok hideg van december közepén! Azt képzelhetnénk, hogy majdnem otthon vagyunk” Amikor a csapat a 81. foknál volt, Greely rögzítette a 370. oldalon: “A teljes völgyből hiányzott a hó és a legtöbb helyen meglehetősen gazdag növényzetet láttunk.” 81 fok 49 perc Greely ezt írja: “Itt elkaptam egy pillangót, láttam három sirályt, két poszméhet és sok legyet.” 374. oldal: ” Ennél a táborhelynél (3-as számúnál) csak keveset tudtunk aludni a felhőkben rajzó legyek miatt. Hajnali kettőkor felébredve a hőmérsékletet nagyon magasnak találtuk, 8,9 fok C-nak és az előző este óta a legalacsonyabb 7,8 fok C volt. Ebben a tóban sok kicsi fürge cselle (halfajta) volt” A 376.-385 oldalon. “Salor tizedes botjaival kikotort két kicsiny megmunkálatlan fenyőfadarabot. A közelben felfedeztem az eszkimók egy régi nyári táborhelyét. Ennek környezetében gazdagon nőttek a pipacsfélék, különböző füvekkel és a sóskához hasonló levelek. Az ég egy része igazi gomolyfelhőkkel volt tarkítva, ami igazán ritka az északi mennybolton. A hőmérséklet magas volt és az élénk-sárga pipacsfélék és más növények magukhoz vonzották a tarka pillangókat. Nyugodtan beleképzelhette magát az ember a negyvenes szélességi kör burjánzásába, a földtani saroktól 8 foknyira. Ezen a ponton és ennek a közvetlen közelében nagyszámú pillangót láttunk. A Ruggles folyó felé tekintve három elhagyott eszkimó-kunyhót pillantottunk meg. Több fadarab között volt egy rúd, három m hosszú és kb 5 cm átmérőjű, egy kemény sűrű erezetű tűlevelű fa, feltehetőleg erdei fenyő. Egy poszméh és egy szitakötő. Pillangók számosan és naponta akár ötvenet is láthattunk. Az időjárás nappal folyamatosan meleg volt, és ettől nagyon szenvedtünk. A barométerhez rögzített hőmérőnk, amit mindig árnyékban tartottunk 23,3 fok C-t mutatott. A napi menetelés a Hazen tó partja mentén messzebbre vitt, mint ahova májusban eljutottam és most egy új, felfedezetlen táj tárult elénk.”

Bizonyítékok és kérdőjelek. 

A három legfontosabb bizonyíték-kategória, amely az Egyesült Államok 1096102 sz. szabadalmi bejegyzésének érvényességét bizonyítja:
Melegebb klíma a sarki területen.
Iránytű sajátságos viselkedése.
A furcsa sarki fény, amit úgy is ismernek, mint Aurora boreális és az Antarktiszon Aurora australis

Habár, ennek a cikknek a terjedelme megakadályozza a bepillantáson túl, a rengeteg bizonyíték felsorolását, van néhány más bizonyíték-fajta is.

Ezek közé tartoznak: 
A növényi és az állati élet nagyobb növekedése a távoli északon és a hatalmas északi irányú madárvándorlás a tél kezdetén.
Kövek, fa, por, virágpor és sár található a jéghegyeken és beléjük ágyazódva is.
A rádióhullám furcsa viselkedése a sarki területen.
Gravitáció mérhető növekedése a sarki görbületnél, amely szignifikánsan elegendő ahhoz, hogy észlelhetően szétválassza a sós vizet az édestől. A távoli észak eszkimóinál tapasztalható furcsa helyzet, akik mindenkitől eltérően egyedi nyelvet beszélnek és szájhagyományuk szerint sokkal távolabbi északról származnak, az örökké tartó fény meleg vidékéről.
A sarki tengermélység és erős déli áramlat a magas északon. Teljesen friss jégbefagyott mamutokat találtak, melyek:
a) hogyha a hivatalos álláspont szerint ezek az óriási elefántok a klímaváltozás során, amely a trópusiról a jegesedés felé változott haltak meg, logikus, hogy megkérdezzük, hogy ezek az elefántok egészen egyszerűen miért nem cuccoltak fel és mentek délnek, vagy hogyha ez az állítólagos hőmérsékletváltozás oly hirtelen történt, akkor miért nem ott találták meg ezeket a gyorsfagyasztott vastagbőrűeket, ahol éltek? Tehát miért nem gyorsfagyasztott erdőségek mellett találták meg őket?

A jéghegyek egyedülálló kémiája és matematikája, mely hatalmas édesvízi alakzatokat nincs semmi, ami pótolja és ezresével vándorolnak lassan dél felé, hogy elolvadjanak minden évben.

Az iránytű, amely próbálja jelezni a sarki területek igazi felépítését azóta, hogy az első ember használta ezt a készüléket a mesebeli sarkok megtalálásában, ahelyett, hogy simán elvezetné a hódítókat ahhoz a sarokhoz, amit a 90. szélességi kör jelöl, ahogy annak lennie kell, ha a Föld geológiájának hivatalos leírása jó, a tű elkezd hezitálni döntésképtelen módon, a magas szélességeken. Kb. a 80. szélességet elérve, egy átlagostól eltérő dolog kezd történni: Függőleges mozgást kezd végezni az iránytű. Ez az a pont, ahol a gravitáció és a mágnesesség erőinek küzdelme megjelenik.

Ami az iránytűt illeti, egy orosz felfedező, Sznyegirev írja: “A mágneses sarok. Valamiféle trükkös kanyart ír le, lehetetlenné téve a csak az iránytűre hagyatkozó tájékozódást utazás közben. A nyíl észak felé halad, majd kitér nyugatra, keletre és aztán szinte kelletlenül visszatér az eredeti állásába.”

Chauncey Loomis megjegyzi a “Furcsa és tragikus partok”-ban, a sarkkutató Charles Francis Hall életrajzában: “oly távoli északon eltemetve a mágneses sarokhoz, hogy az iránytű a sírjára téve délnyugatra mutat…” Nansen könyvének 536. oldalán írja: “Más dolgok is voltak, amelyek nagyon felkeltették az érdeklődésemet. Ha mi egy új földön, a Spitzbergák közelében voltunk, akkor miért nem láttuk soha a rózsás sirályokat ott, amíg csapatostul voltak itt északon? És akkor még itt van az iránytű nagy változatossága is.” Greelly könyvének 128. oldalán így ír: “A mágnesesség mérőben a kis mágnes szabadon felfüggesztve egy selyemszálon, szabadon leng bármelyik irányba. Ez a mágnes Congernél szakadatlanul ide-oda- lengett. Egy mágneses tű szépen és finoman kiegyensúlyozva a középszélességeken egy közel vízszintes helyet foglal el. Congernél hovatovább a tű úgy beállítva, hogy szabadon tudjon mozogni egy függőleges síkon is, erős tendenciát mutat arra, hogy álló helyzetet foglaljon el. A tű teljesen álló helyzetben. 90 fokos lenne, Congernél a szöge kb. 85 fokos volt.” Sarki fény – belülről?

Az Északi Sark egyedülálló leglátványosabb természeti jelensége minden kétséget kizáróan az Auróra borealis. Ez a jelenség ismeretlen a Föld majdnem minden államában. A hivatalos álláspont magyarázata alapvetően ugyanaz, mint amely majdnem mindegyik publikációban, pl. a Guiness rekordok könyvében is megjelenik: “A sarki fényjelenséget, amit az északi féltekén 1560 óta auróra borealis (északi fény) a déli féltekén 1873-tól aurora australisnak (délsarki fény) neveznek a légkör felső rétegeiben a Napból érkező elektromosan töltött részecskékből származik. A Föld mágneses terének alakja ezeket a látványokat a sarki területekhez és a magasabb szélességhez köti.” Ha ez nem lenne a tények lekicsinylő magyarázata, ez a felfogás nagyjából elfogadhatónak bizonyulna. Vannak viszont nagyobb problémák a sarki fény elektromágneses felfogásában:

Elektromosság és mágnesesség csak úgy magától nem mozog hatalmas függönyszerű alakzatokban. 

Az aurórát észlelhetően befolyásolja a helyi időjárás változása.

Az auróra igen gazdag színválasztékban fordul elő, gyakran egyidejűleg.

A mágneses tű működik az Egyenlítőnél is, de az auróra majdnem kizárólagosan sarki jelenség.

Az elektromos jelenségek, pl. a villám, zajos, ezzel szemben az auróra csöndes.

A Napból származó részecskék nagy része hidrogén mégis a színképelemző nagyon kis hidrogénmennyiséget rögzített a sarki fénynél. 

Ha a Napból származó folyamatos elektronáramlás az ok, akkor miért van néha jelen és miért tűnik el máskor a sarki fény?

A legerőteljesebb ellenérv az, hogy a sarki fényeket a helyszínen észlelve, azoknak nincs hatásuk a mágneses tűre.

Peter Freuchen írja a “Sarki év”-ben: “Ezek a kivételes fények. Legfényesebbek és leginkább kidolgozottabbak a sarkoknál, legszebbek a sötét téli éjszakákon. Világító sugarak és cikázó fények az égen folyamatosan változtatják formájukat és néha a színüket is. A sugarak gyakran keltik azt az illúziót, mintha egy távoli kereső fényből származnának. Más esetekben az auróra úgy jelenik meg, mint egy redős fényfüggöny, amely folyamatosan változtatja alakját és helyét. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy egy hatalmas, magasan az égen lévő koronából sugárzó fényzuhatag. Bármi legyen is a formája, az auróra mindig mozog, és általában gyorsan változik.”

A sarki fény kaleidoszkopikus viselkedése teljesen megmagyarázható bármely adott időpillanatban a légköri viszonyok korlátlan változatosságával a központi nap és a sarki nyílás között.

A sarki fény elektromágneses bombázásának teóriájára egy azonnali cáfolatára a Vénuszról szóló közlést használjuk Mark Chartrand 1990-es ” Bolygók-kézikönyve a Naprendszerhez” c, művéből: “Azon tény ellenére, hogy a Vénusznak nincs mágneses tere, úgy tűnik, hogy magas atmoszférájában sarki fények jelensége figyelhető meg; származásuk érthetetlen.”

Greelly könyvének 158. oldalán kijelenti: “A sarki fényâ026 színtelen és lassan változó formák alatt a mágneses zavarok ritkák voltak. “

184.oldalon: “A sarki fény kiterjedése és hosszú jelenléte ellenére a mágnes csak kicsit volt zavart”

187. oldalon: “Egy mágneses zavarok nélküli sarki fény előzte meg a fényudvart.”

A déli sarkkutatónak kikiáltott Finn Ronne megjegyzi önéletrajzában “Az Antarktisz a végzetem”-ben: “megpillantottam egy elképzelhetetlen kristályszerű szépséget; és magamat egy szürrealisztikus jelenet részének éreztem, ahogy földbe gyökerezve álltam, amíg az auróra ausztrális fényében fürdetett.”

Nansen írja könyve 163. oldalán: “Az egész ég lángolt vele. Szavakkal nem lehet leírni azt a szépséget, ami szemeink elé tárult. A tündöklő színek végtelen fantáziája, túlszárnyalva bármit, amit csak álmodhatnánk.” 

Honnan jönnek az UFO-k? 

Az Egyesült Államok 1096102 sz. szabadalmi bejegyzése Az üreges Föld elméletéről bizonyítást nyert William Reed tudományos könyvei és Marchall Gardner kétséget kizáró elméleti bizonyítékai alapján, melyek különösképpen pontosaknak bizonyultak.

Ha valaki összehasonlítja ennek a felfedezésnek hatalmas jelentőségét azzal az agyonhallgatással, ami a jelentősebb sajtóorgánumoknál történik, nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy az egész világra kiterjedő összeesküvés. Miért?

A híres bejegyzetlen légijárművek az un. azonosítatlan repülő tárgyak a logikus válasz. Még ha figyelmen kívül hagyjuk a többi aspektusát az UFO helyzetnek, legalább ezen járműveknek, legalább néhányának az azonosítása teljesen megtörtént számtalan katonai és kereskedelmi ernyőkön megmért radar-kapcsolattal. A józanész könnyedén megtalálja a logikus kapcsolatot az UFO-k hirtelen megjelenésével 1947-ben és technikai fejlődésünk fellendülésével a 40-es években. Pl. atombomba, hangsebesség feletti repülés, radar, televízió stb. Ha a civilizációnak, amely ezeket a légi járműveket használja, egy távoli bolygón lenne a főhadiszállása, legkevésbé se lenne érdeklődő- Másfelől, ha a mi belső világunkat lakják, borzasztóan érdeklődők lennének.

Leginkább a mi atomfelhasználásunk miatt. Megvan a lehetősége, hogy az atomenergia el fog vezetni, (vagy már elvezetett) az antianyag végső technológiájához – gravitáció, tehetetlenség megfordítása, más néven az antigravitációhoz.

Csakis a nemzetbiztonsághoz képest lehet másodlagos egy nemzet vágya a felfedezéshez.

Egy békés cél, az emberiség leghatalmasabb vágya az űr felfedezése, egy olyan feladat, amit épphogy elkezdtünk. Hamar meg fog változni, ha a mostani nevadai fejlesztések gyümölcsözők lesznek. A hosszan keresett antigravitációs technológia már elért és rutinosan használt az USA nevadai sivatagában, a Lincoln tájvidéki Groom száraztó Antianyag-Kutató Intézete által. A szemtanuk nagy száma drámaian megnőtt, amikor az NBC televízió 1992. április 20-án adásában bemutatta Fred Francis Pentagon-szóvivőt a világon lehet, hogy a legtitkosabb katonai bázis, az 51-es terület szélén.

Egy esetleges teljes nyilvánosságra hozott belső Föld kutatás után, a Mars-belső kutatása még érdekesebb lehet.

Sentido komun, katotohanan at saka katarungan – józanész, igazság és pártatlanság.

Írta: Mark Harp 107. Norholmes Memphis TN38111 USA 
fordította: Tóth Kristóf István

Belső föld teória videó Magyarul!

Telepesek a Marson: beszélgetés Aranyi Lászlóval

Aranyi László

Rendszerszervező, több diplomás tudományos kutató, tanár, mű- és szakfordító, programozó. A Huntsville-i NASA központban alap-űrhajóskiképzésen részt

Aranyi László

Aranyi László

vett, a Magyar Asztronautikai Társaság, British Interplanetary Society – mecénás tagja, a Maghar Akadémia – elnöke (2007-2009), majd örökös tiszteletbeli elnöke. 1999-től Comenius körön belül a nemzetközi kapcsolatok koordinátora, 7 Comenius pályázat győztese, űrhajózás és csillagászatkutató, valamint a Nag Hammadi könyvtár 13 kódex 52 könyvének fordítója.

Utam az Űrakadémiára

Munkáim

Rupaszov Tamás

Rupaszov Tamás – Trottel Records

Huszonöt éve vezeti a Trottelt, a nyolcvanas években kazettákat másolt és nemzetközi punkkapcsolatokat épített, a kilencvenesekben lemez-, majd könykiadó lett.

“Remélem, nem az a kép alakult ki rólam az elmúlt 20 évben, hogy azt vallom, nincs a

Rupaszov Tamás

Rupaszov Tamás

stílusok között átjárás. A Trottel Records első öt kiadványa a 90-es évek elején: a Trottel, ami már akkor is megannyi stílus fúziója volt, az Anima, ami akkor népzenéket kutyult elektronikával, a Korai Öröm mint akkori világzenei kezdemény vagy például a Másfél kiadása a kiadó nyitottságát jelzi minden zene felé.

Azt csinálom, ami épp megtetszik, és nem azt, amit a piac diktál, ez az underground felfogásom része.”

Trottel 

Trottel egy zeneileg behatárolhatatlan, kísérletező magyar zenei együttes. 1982-ben alakult.

Stílusa, tagsága és neve (Der Trottel (1982-1984), Die Trottel (1985-1987), Trottel (1988-1996, 1998-1999), Troxx (1997), Trottel Monodream(2000-2001), Trottel Monodream Experience (2002-ben tévedésből így szerepeltek egy olasz válogatás-albumon, de ezt a nevet egyébként nem használták), Trottel Stereodream Experience (2002-2011), Trottel Stereodream Workshop (2003-2008), Rupasoff (2009-2012) időről időre változik. Vezetője Rupaszov Tamás.

Fókuszban a lüktetéssel – Trottel Stereodream Experience-videókritika

“A punk nem állami zenészek produkciója” – Rupaszov Tamás a Quartnak

Rupaszov Tamás huszonöt éve vezeti a Trottelt, a nyolcvanas években kazettákat másolt és nemzetközi punkkapcsolatokat épített, a kilencvenesekben lemez-, majd könykiadó lett, jelenleg Lengyelországban turnézik. Cionista zsidó támadásról, underground lánclevelekről, Nagy Feróról és Jello Biafráról, illetve a Quart mocskolódásáról beszélgettünk vele.

Ezt az éktelenül szar kritikát melyikőtök írta? Én soha többé nem adok nektek Trottel-lemezt. Mert tudom, hogy az ilyen stílusú lemezeket a Quart lemocskolja. Olvasom ezeket a kritikákat, és sajnálom azokat, akik promóciós lemezeket küldenek a Quartnak, mert vérlázítóak ezek az írások.

De akkor miért vannak a promóciós példányok és az újság?

Én annak idején nagyon szélsőséges pozícióból indultam a sajtót illetően. Abból indultam ki az első Trottel-lemez megjelenésekor, hogy nem adunk interjúkat és promóciós példányokat, mert az újságírók köcsögök. Persze voltam akkor húszéves, rájöttem aztán, hogy ez faszság, meg közben a barátaim is újságírók lettek. De visszatérve a témához: én nem vagyok az a promoter, aki azt gondolja, hogy egy kiadványt szarrá kell promózni, és a Bravónak és a Popcornnak is el kell küldeni nem mainstream kiadványokat. Ebből a szempontból nem vagyok amatőr. Más szempontból persze amatőr a hozzáállásom még mindig.

Volt már olyan, hogy neked se tetszett, amit csináltál?

Persze, nekem folyamatosan nem tetszik.

És hogy a közönségnek?

Az benne van a pakliban, főleg, hogy elég szélsőséges dolgokat csinálok.

A kritika akkor miért más?

Annyiban más, hogy a Quart ezeket a lemezeket lemocskolja.

Milyen típusú lemezeket?

Az undergroundnak ezt a kísérletezős, folyamatzenei irányvonalát, ha létezik ilyen. Nem a kritikával van a bajom, egész egyszerűen nem volt rá szükségünk. Nekem ez nem ért meg egy lemezt. Utálom ezt a negatív lehúzós energiát, nem tudom, hogy ez mire jó. Eszembe jut ilyenkor a Bucó (Pozsonyi Ádám). Nem azért, mert szélsőjobbos, mert abból sok van, hanem mert húsz éve negatívumokból épít karriert, mocskolja mindenki másnak a munkásságát. Engem mint kiadót hetente keresnek meg fiatal zenészek és kérdeznek meg, hogy mekkora művészek, és amikor azt gondolom róluk, hogy szarok, akkor is azt mondom nekik, hogy “hatalmas művész vagy, mindannyian óriási művészek vagyunk”. Attól, hogy lealázok valakit, nem gondolom, hogy jobb lenne a világ. Szóval nekem nem ért meg egy lemezt.

Akkor visszaadjuk.

Igen? Király!

Turnéra indultok. Hova?

Nagyon romantikus tájra. Dél-Kelet Lengyelországba. Például Gorlicébe, ahol egy fickó feltalálta az első olajlámpást. Egy Lukasiewicz nevű arc. A város tele van lepusztult gyárakkal és munkanélküliekkel, öregekkel, de tele van ennek a Lukasiewicz nevű embernek az emlékműveivel, szobraival. A helyiek büszkék rá nagyon és komplexusaik vannak, hogy a világ nem tudja.

Hogy kerültök oda?

A Youtube-on ismerkedtem meg a szervezővel, állítólag ő szervezte ’97-ben az eddigi egyetlen gorlicei Trottel-koncertet. Aztán összespanoltunk, a duómmal voltunk ott az ősszel, aztán pedig a Don’t Say a Word pesti hardcore zenekart szerveztem oda, nekik a Trottel Records adta ki az új lemezüket.

Hány embernek léptek fel külföldön?

Ezek turnék, úgyhogy attól is függ, hogy milyen nap. Vasárnap és hétfőn nyilván kevesebbnek. De ez változó.

És milyen korosztálynak?

Ez érdekes kérdés. Mert ezen látszik, hogy minden városban más a színtér. Belgiumban azt vettem például észre, hogy elég idős az a közönség, amelyik ezt a zenét hallgatja.

Itt nyilván arról is lehet szó, hogy ezen szocializálódtak, volt nekik annak idején ilyen zenéjük. Főleg ugye Belgiumban.

De én arra gondolok, hogy hol vannak a fiatalok. Mert húszévesek nincsenek.

Ti sem vagytok húszévesek.

Ez tény. Viszont vannak városok, ahol fiatalabb a közönség, Lengyelországban például. Ott viszont az az érdekes, hogy korán kezdődnek a koncertek. Nyolckor. Emlékszem, húsz éve már 5-6 órakor elkezdődtek, és tele voltak lengyel kisgyerekekkel, akiket elengedtek a szüleik. És ez szerintem nagyon jó.

A Corvin moziban voltak ingyenes koncertek a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején, ahol délelőtt 11 órakor fellépett a Hobo Blues Band vagy a P. Mobil.

Én is emlékszem, voltam ott Karthagón, de ezek karácsonyi koncertek voltak. Nem állandóak voltak szerintem.

Zenészként hogyan jellemeznéd egy-egy mondattal a nyolcvanas, a kilencvenes és a kétezres éveket?

A nyolcvanas években három koncertünk volt egy évben. Vagy legalábbis kevés. Épp ezért kurvára sok ember jelent meg. Aztán a kilencvenes évek elejétől a közepéig olyan mértékű kiváncsiság volt a korábbi időszak jellegéből adódóan, hogy akkor meg azért voltak embertömegek. Manapság meg öt koncert van egy este a városban, emiatt pedig egy-egy koncerten nincs közönség. Ez az ára annak, hogy rengeteg program között válogathatsz. Így a közönség se annyira kiváncsi.

Hogy és miért kezdtél el annak idején zenéket terjeszteni?

1986 környékén kezdtem el zenéket terjeszteni, de az egész a chainletterekkel indult. Ez azt jelentette, hogy kaptunk valahonnan egy levelet, volt rajta tíz cím. Az volt a feladat, hogy az utolsó ötnek tovább kell küldeni valami hanghordozót. Így elterjedt a cím és egy év alatt elözönlöttek minket a világ minden tájáról a kazetták, a kislemezek, az újságok, fanzinek. Akkor jöttünk rá arra, hogy az egy dolog, hogy mi itt elpunkoskodunk Magyarországon, de mindenki mindenhol elpunkoskodik, és mindenki mindenfélét csinál. Hatalmas információ zúdult ránk, jöttek a lemezek és nekünk is kellett küldeni vissza valamit. Így kezdtünk sokszorosítani, először az akkor elkészült home made Trottel-demót, utána csináltunk magyar zenekarokból válogatásokat. Aztán ha már volt, elkezdtük itthon is árulni ezeket koncerten. Később saját fanzine-t szerkesztettünk, először franciául, aztán magyarul is, amit itthon terjesztettünk. Aztán a rendszerváltás előtt megjelent Franciaországban az első Trottel-lemez, nem volt belőle itthon, valahogy gyártottunk kazettát, de később az egész akkora méreteket öltött, hogy legalizálni kellett, és mivel egyebként is koncepció volt, hogy magunk adjuk ki a dolgainkat, ’92-ben megalakult a Trottel Records azért, hogy ezt legálisan megtehessük és hogy más hozzánk hasonló zenekarokat kiadjunk.

Meghatározta az ideológia azt, ahogy másokhoz viszonyultál, akár zeneileg?

Először meg kellett, hogy kapjunk ezt az ideológiai inputot. Ezek újságok formájában meg is érkeztek. Én franciául tudtam csak, úgyhogy a francia nyelvű újságokat értettem, a többiben a képeket néztem. Rám épp ezért a Franciaországból, Belgiumból, francia Svájcból érkező dolgok voltak leginkább hatással, meg azok az olaszok, akik tudtak franciául.

Újságot minek csináltatok?

Gondolom azért, mert volt mondanivalónk. Benne forogtunk egy közegben, amelynek volt zenei oldala, politikai oldala, ezekről be akartunk számolni a kintieknek. A külföldi fanzinek a punk mozgalomnak egy teljesen más oldalát mutatták meg, tovább akartuk adni az infót.

Felmerült benned, hogy kétezres évek fordulójának információs robbanását a saját hasznodra fordítsd?

Amekkora lehetőség van benne, ugyanakkora a buktatója is. Ebből az információáradatból kitűnni sokkal nehezebb, de például sokkal költséghatékonyabban lehet kapcsolatot létrehozni másokkal, ez igaz. Sokkal több információhoz lehet hozzájutni, de azt is gondolom, hogy ennek nem sok haszna van. A világ minden tájáról bombázzák egymást hírekkel az emberek, de az embernek a fasza tele van a hírekkel. Ebből nem lehet kilátni. A fiatal zenekarok sem nagyon tudnak élni ezzel a nagy lehetőséggel, azt látom. Ki se tudnak belőle evickélni. Régebben ha volt egy 200 címes német klublistánk, mindekinek szépen kiküldtük a lemezeket, ha nem is kétszáz koncert lett az eredménye, de voltak, akik nyitottak voltak, érdeklődtek és ez az adott országban aztán évekre meghatározta a működésünket. Manapság szerintem ezt nem tudják megcsinálni a zenekarok egy email-cimlistával.

Pedig erre is van példa. Nem gondolod, hogy többet koncerteznek a zenekarok manapság, mert nem tudnak lemezeket eladni?

Ez úgy igaz, hogy nem tudnak lemezeket eladni és koncertezni sem tudnak. Én se itthon, se külföldön nem látom a turnézó kis zenekarok seregét. Egy-kettőt látok. Még tíz éve is könnyebben tudott egy kis zenekar koncertezni, akár Európában akár Magyarországon, mint manapság.

Élnek még a régi nemzetközi kapcsolataid?

Néhány igen. Egy ilyen régi ismerősökből álló egyesület szervezett nekünk például tavaly Párizsban koncertet, ahol a cionista szélsőjobbosok megtámadták a helyszínt.

Tessék?

Odaértünk a helyszínre, a huszadik kerületbe, amely talán az egyetlen úgymond komcsi, erősen baloldali vezetésű kerületek egyike. Ebből kifolyólag ott van a legnagyobb underground mozgás. Egy kisebbségi művelődési központban volt a koncert. Háborús hangulat fogadott minket, láncok és baseballütők, bukósisakok. Elég feszült volt a hangulat. Kiderült, hogy zsidó szélsőjobbosok felvonulást tartottak, egy részük pedig betámadta a helyet, mert az bevándorlók, kisebbségi, pl. palesztin és afrikai közösségeknek volt a közösségi és kulturális központja, akikre pedig haragudtak nagyon.

Ti azzal, hogy elmentek most Lengyelországba és később Franciaországba koncertezni, pénzt fogtok keresni? Meg fogja nektek érni?

Annak, aki ezt akarja csinálni, annak mindenképpen megéri, de csak ebből sosem fogunk megélni.

Nyaranta dolgozol a Szigetnek is.

Nekem ez az évi függőségem, tizennégy éve csinálom és remélem, hogy nyugdíjas koromig csinálom majd. Egy évben egy hétig van főnököm. Egy olyan embernek, akinek sose volt főnöke, ez luxus. Ilyenkor visszaáll az egyensúly.

Egy év anarchizmust egy hét feudalizmus helyrezökkent?

Bár anarchizmus lenne. De igen.

De miből élsz meg? Családod van, gyereked.

Ezer dologból. Néha lemezkiadó vagyok, néha könyvkiadó, hol turnékat szervezek, van egy zenekarom, néha fordítok. Én még mindig nem tudom, hogy miből élek meg, ugyanúgy, mint húsz éve.

Mi volt a szakmád?

Nyomdász.

A nyomdászok közt miért volt ennyi punk?

Nem tudom. Talán a punkok állítólagos entellektüel beállítottsága miatt. (nevet) Amúgy tényleg rajongok a nyomdatermékekért, legyen az lemezborító, könyv, plakát vagy szórólap.

A Chumbawambát te hoztad el először Magyarországra. Mit gondolsz arról, amit azóta csináltak?

A Fekete Yukban volt ’93-ban az első közös Trottel- és Chumbawamba-koncert. Én Chumbawamba-fan vagyok a mai napig. Egy koherens koncepció mentén zajlik az életútjuk. Nem is zenei értelemben érdekelnek engem, hanem jelenségként. Azt a hangulatot a mai napig megtalálom bennük, ami annak idején magával ragadott. Az, hogy milyen zenét csinálnak, engem kurvára nem érdekel. Vannak olyan pontok, amikor a zene, az csak zene, és van annál sokkal fontosabb dolog. Például annak a töltése. Az én ízlésem zeneileg folyamatosan változik. Amikor fontosabb dolgokról van szó, akkor a zene és a stílus eltörpül.

A magyar punkmozgalom hol vált szét? Mikor és hogy történt meg az ideológiai szakadás a punkok és a skinheadek, a régi punkok és az új punkok között?

Nekem a Flamingó nevű bárban, vagy mi volt annak a neve, ahova közösen jártunk ’85 körül. Ott a Dudás – ő egy skinhead-legenda volt – pár óra vita után felállt, rácsapott az asztalra és azt mondta: “Igazad van, de én akkor is fasiszta vagyok.” Nekem ez volt a szakadás, ami után pofonközelbe nem volt ajánlatos mennem.

Abból a kétszáz emberből, aki a nyolcvanas évek elején punk volt, hogy lett az egyikből Egészséges fejbőr, a másikból meg más?

Az eleje egyszerű volt. Az egyik héten punkok voltak, aztán levágták a hajukat, skinheadek lettek, és elkezdték verni a kisebb punkokat és a kisebb skinheadeket. Én erre emlékszem. Mélyebb töltetre nem emlékszem. Meg a különböző punkcsoportok is mindenkit meg akartak verni, akik nem ők voltak. Elég rossz szájízzel gondolok vissza azokra az évekre, egy halott dolognak tartom. Inkább a pszichiáterekre bíznám. Én a nyolcvanas évek végén besokalltam a magyar punk- és skinhead-dologtól. A múlt nem annyira foglalkoztat, jól elvagyok a jelenben. Az, azért érdekes, hogy hogyan lett egy alapvetően baloldali irányultságú mozgalom ilyen mértékben jobboldali. Mert az, hogy egy skinhead náci, az oké. De hogy egy punk?

Nyilván az “anyám, én nem ezt a lovat akartam.” Ami Magyarországon a szélsőségek felé sodorja az állampolgárok egy jelentős százalékát.

Én azon röhögök, hogy itt vagyok én és még sokan, akiket lehallgattak, megfigyeltek, akiknek útlevele se volt, haragszom is sok emberre nagyon, de hogy állandóan kommunistázzak és ilyen szinten általánosítsak, az valahogy soha eszembe se jutott. Vicces, hogy olyanok komcsiznak egyfolytában, akik egy fűszálat nem tettek soha keresztbe azon túl, hogy részegen ordibáltak. Semmi mondanivalójuk nem volt, semmi retorzió sem érte őket.

Van olyan magyar zene abból a korszakból, amelyre azt mondod, hogy azért maradt meg, mert sajátos volt és jó?

A magyar punkot nem tartom egy erős dolognak. A nagy része a nyugati zenéket másolta. A punknak mint mozgalomnak az egyetlen értelme a kreativitásnak a megmozdítása volt. Az arcok fogták magukat és elkezdtek a saját kútfejükből, belső töltetből csinálni dolgokat, zenélni. Nekem ebbe nem fér bele a másolás. Az jobb eredetiben. A mi punkzenekaraink – beleértve az együttesemet, a Marina Revue-t is – nem sok eredetiséggel bírtak. Igaz, hogy nagyon fiatalok voltunk.

Zenei vagy gondolati eredetiségről beszélünk? Csak mert a punk nem a zenei eredetiségről szólt, sehol sem.

Az én számomra a tágabb értelemben vett underground, a Bizottság, a Kontroll sokkal eredetibb gondolatokat közvetített és zenéket játszott, mint az én generációmban az ún. punk. A punkhoz kötődöm, igen, de annak egy bizonyos vonalához, konkrétan a Crass csináld-magad ideológiájához, ami egy marginális része a punknak a mainstream punkhoz képest. Annak ellenére, hogy a mozgalomnak az a része nem kapott akkora nyilvánosságot, hisz kevesebb külsőséggel rendelkezett, sokkal komolyabb és összetettebb rendszerellenes kritikát és ideológiát fogalmazott meg. Azért csak csináltak ők is aranylemezeket, anélkül, hogy például terjesztőjük lett volna. A Crass, az Ex és a hozzájuk hasonlók politikailag és művészetileg is fontosak voltak.

Nagy Feró munkásságához hogy viszonyulsz?

13 évesen természetesen Beatrice fan voltam. Nagy Feró engem állítólag lekommunistázott a könyvében. Ráadásul pont egy olyan időszak miatt, amikor nekem útlevelem se volt, a Szovjetunióba se tudtam volna kimenni.

És az Ős-Bikiniről mit gondolsz?

Azon túl, hogy csináltak egy-két jó lemezt, nem gondolok róla semmit. Mint punkról legalábbis. A punk nem állami zenészek produkciója, és a nyolcvanas években az MHV által kiadott lemez nem lehet punklemez.

Miért kommunistázott le Nagy Feró?

Mert annak idején volt valami olyasmi, hogy Jello Biafra ki akarta adni az Ős-Bikinit. Azt nem tudom, hogy konkrétan ki akarta-e adni, de mi akkor leveleztünk a Biafrával, és föllázadtunk az ellen, hogy a Bikinit adja ki “magyar punk” címmel. 1985-ben a magyar punkzenekaroknak semmi lehetőségük nem volt, nem sokkal azelőtt még voltak, akik börtönben sínylődtek.

Hova lett… (1982) és a 20. századi híradó (1984) tök jó lemezek.

Szerintem is. És? Mi a kérdés? Nekem nincs azzal bajom, hogy megjelenjen egy Bikini-lemez. Nekem azzal volt bajom, hogy a nyolcvanas évek közepén a Bikini mint magyar punk jelenik meg Amerikában. Mert abban az időben a magyar punkzenekarok fellépni, köpni-nyelni nem tudtak.

És ha ezek után ki akartak volna adni más magyar punkot is?

Ezek hipotézisek. Én mint levelezőpartner, azt írok a Biafrának, amit akarok. Ha én azt gondolom, hogy a Bikini szar, akkor azt írom neki. Felsorolok harminc magyar punkegyüttest a ’80-as évekből, de a Bikinit ebbe a felsorolásba belevenni abszurdum. És ennek semmi köze ahhoz, hogy azok a lemezek tényleg jók. És ha a Nagy Feró azt akarja írni a Biafrának, hogy a Trottel az szar, akkor megírja neki. Kész. Ha le akar kommunistázni, az ő dolga, de enyhén szólva buta dolog emiatt lekommunistázni valakit.

Tegyük félre a kommunistázást. Abban a helyzetben nem volt felelősséged abban, hogy kiadjanak vagy sem egy magyar zenekart Amerikában?

Miért lett volna nekem ebben felelősségem? Azt mondok, amit akarok. A nyolcvanas években az nem lehetett punkegyüttes, akinek a lemezét az állami lemezkiadó adta ki.

Ajánlottál a Bikini helyett más együttest?

Mit tudom én, bazmeg. Szerinted én ezen gondolkodom egyfolytában? Én évtizedekre el is felejtettem ezt. Csak aztán egy jobboldali ismerősöm mindig szóba hozza, hogy lekommunistázott a Feró a könyvében. Én nem vagyok senki. Akkoriban sem voltam senki. Csak vettem a fáradságot, hogy kommunikáljak a világgal a szélrózsa minden irányába. És amikor meghallottam, hogy a Bikinit akarja kiadni a Biafra, akkor igenis magánemberként beleírtam a levélbe, hogy a Bikinit az egyetlen magyar állami lemezkiadó jelenteti meg. Magyar punklemez Magyarországon akkor nem jelenhetett meg.

Az, hogy a Trottel kiadó mit ad ki 2010-ben, az min múlik?

Fontos, hogy koncertező zenekar legyen. Én abban hiszek, hogy ha valaki akarja, akkor a saját útját ki tudja taposni. Egy kis kiadó egy öntevékeny zenekarnak tud segíteni és együtt tudnak valamit csinálni. Van olyan, hogy látok egy fiatal együttest, és azt gondolom, hogy régen tuti csináltam volna neki egy lemezt, de most nem mindig lehetek öngyilkos.

Most mi kell egy zenekarnak, hogy csinálj neki egy lemezt?

Kell éreznem azt, hogy ők maguk is el tudják adni. Pont azért, mert underground zenéknek a kommersz terjesztő hálózat nem működik, a boltok bezártak, a plázák ezeket nem váltják ki, muszáj koncertezni. A saját útját kell keresnie, nem pedig várnia, hogy egyszer majd lesz egy kiadó, aki megcsinálja helyettük. A koncert lassan az egyetlen eladási lehetőség egy kis zenekar számára. Amúgy engem mindig le lehet venni a lábamról, ha egy izgalmas kiadványról volt szó, de próbálok józan maradni.

Mi az underground 2010-ben?

Ugyanaz, ami régen. Az, hogy az ember saját maga csinálja a dolgait és az elsőrendű cél nem saját magad fogkrémként való kommercializálása.

A tehetségkutatók segítenek a fiataloknak?

A kommersz tévék tehetségkutatóit különválasztanám a többi tehetségkutatótól. Mert rengeteg lett manapság a tehetségkutató, most, hogy elkezdték őket támogatni. Van olyan kis zenekar, aki hisz abban, hogy ez továbblépés lehet, van akinek be is válik, szerintem függ attól, hogy milyen zene, milyen zenekar és mit szeretne elérni, de pl. a Trottel sosem nevezett be például egyre se, soha.

Pedig a VHK és az Auróra is lépett fel a KISZ tehetségkutatóján, Balatonszemesen a Marina Revue-vel együtt 1984-ben.

Hm, tényleg. Kiment a fejemből. Csomó punkzenekar benevezett, mi is. Akik ott voltak azoknak örök emlék, előadhattunk Wilpert Imrének. (nevet) Nem hinném, hogy bármelyikünk is valamiféle díjat akart hazavinni.

Az egyértelmű provokáció volt. Van egy zenélő táborotok is gyerekeknek, a Zenélő tanya.

Igen szerteágazó tevékenység. Egyébként most már több tábor van. Gitárosunk, Pusi (Puskás István)foglalkozik ezzel jelenleg. Gyerektábor, gitártábor, zenei tábor fogyatékkal élőknek, ahol rendes zenekarként zenélnek együtt.

A PANKKK támogatja?

Nem, a Zenész Szakszervezet és az EJI a Zenélő tanya fő támogatója.

PANKKK-ra pályáztatok?

Én mindig pályázok mindenre. Lemezre, cserekoncertre, meg kiadóként promóciós tevékenységre. De ki tudja, hogy mi lesz ezzel, illetve hogy megmarad-e ez a program. Amúgy is át kellene gondolni, mert szerintem a mai formájában nem éri el a célját úgy, ahogy szeretné. A könnyűzene támogatása mint olyan, ’98-99 környékén indult el, az előző Fidesz-kormány idején, és hihetetlen, hogy ezt mondom, de értelmesebb volt. Bár igaz, hogy a PANKKK egy komplexebb dolog. Remélem, hogy megmarad és jobban átgondoltan megy tovább. Más országokban sem egy-két év alatt forrta ki magát, amíg működik, egyre jobb lehet.

Punks Not Dead?

Átalakul. De az, hogy ki milyen zenét hallgat, az más kérdés, teljesen mindegy.

forrás: Quart

A Trottel is megpihen – Rupaszov Tamás zenész, lemezkiadó

 

Oláh Tzumo Árpád

Oláh Tzumo Árpád

Oláh Tzumo Árpád

Oláh Tzumo Árpád

1980-ban született Budapesten. A Weiner Leó Konzervatóriumban folytatott klasszikus tanulmányait 16 évesen szakította meg, hogy jazzt tanuljon az Erkel Ferenc zeneiskolában. Első nagy sikere 1998 tavaszán, a Magyar Rádió Füsti Balogh Gábor zongora tehetségkutató versenyének megosztott első helyezése, melynek fődíja egy öthetes nyári kurzus volt.

2001 nyarán a Jazz an der Donau verseny fődíja és a legjobb szólistának járó díj Tzumóé lett.

 2001 szeptemberében a Jazz Hoeilaart Intern’l Contest versenyen vett részt a Tzumo Trio, Európa, Amerika és Ausztrália legjobbjait maga mögé utasítva – a verseny történetében először – az összes fődíjat megnyerte: a legjobb triónak és a kötelező darab leginvenciózusabb előadásáért járó díjakat, illetve Tzumó kapta a legjobb európai szólistának járó díjat.

2001-ben elkészítette első, My time című lemezét. Majd 2001 végén a Berklee egyetem ösztöndíjas felvitelijén megkapta a legmagasabb ösztöndíjat, így tanulmányait a Berklee College of Music-on folytatta Bostonban.

Két évig tanult Joanne Bracken-tól. A következő évben felvételizett az Egyesült Államok legnagyobb jazz-intézetébe, a Thelonious Monk Institute-ba, ahol úgymond a jazz jövőjéért több száz demót végighallgatva választotta ki őt Herbie Hancock.

Tzumó az utóbbi időben olyan nagy amerikai sztárokkal koncertezik, mint Herbie Hancock, Wayne Shorter, Terence Blanchard vagy Kenny Garret.

Itthon 2002-ben E-MerTon díjban részesült, a Sláger Rádió pedig az Év fiatal jazztehetségeinek járó díjat adományozta neki. Egy évvel később az 50 legsikeresebb magyar fiatal közé választották. 2004-ben My time című lemeze megkapta a a Gramofon-díjat. 2008-ban Márciusi Ifjak díjban részesült.

2009-ben mint dalszersző és producer készitett lemezt Bery-vel az EMI recordnál. Két video klip is készült (VeledNélküled) cimü szám és egy uj Duett Váczi Eszter közremüködésével (Gyere éljük ujra át).

2011-ben meghívást kapott mint tanár a Snétberger Tehetségkutató Központba, amely Snétberger Ferenc gitárművész szakmai irányításával működik. A központ 2011 júniusától évente 60 tehetséges, 12-20 éves roma fiatalnak nyújt lehetőséget zenei tehetségük kibontakoztatására.

2011 decemberében jelent meg a Freedom Live at the Budapest Jazz Club című lemez, amelyen Borlai Gergő és Tzumo közös szerzeménye (India) egészen új hangzást teremt. A koncert hangulatát nyújtó lemezen Bacsó Kristóf (Lunar Dance) új szerzeménye is hallható.