Aranyi László – Hinni vagy nem hinni? Mit hinni el?

Szociológiai tanulmány vallásokról, politika pártokról, titkos társaságokról, szektákról, spirituális iskolákról, ezoterikus közösségekről, csodatévőkről, mesterekről, tudományvallásról, a tudományról és a való világról.

“Bő másfél évtizeddel az előzőt követően, ismét nekifogtam egy  szociológiai tanulmány megírásának. Úgy érzem, ebben a témában  és ilyen formában tükrözni kell korunkat. Ha pedig a tükörkép  torz, az nem a tükör hibája…. A jelenkori ember útkereséseiről szól, s azokról, akik ezzel visszaélnek,… kihasználják és megtévesztik őt.” – Aranyi László

„Azok, akik egyenjogúságot és igazságot követelnek, mindig gyengébbek; míg az erősebbeket ezek a dolgok nem nyugtalanítják.” – Arisztotelész

A hit rendkívül erős tud lenni, miként a tévhit is (placebo-hatás). Vajon mi készteti az embereket arra, hogy a valóságtól teljesen eltávolodva, vakon, hamis képzetekben, fantazmagóriákban higgyenek? Vajon miért adják fel embertársaink valóság-érzékelé-süket, a valóság érzékelése utáni vágyat, s kezdenek el követni – olykor – teljesen té-bolyult eszméket? Miként lehetséges az, hogy az atom- és űrkorszak embere időnként teljes egészében feladja gondolkodását, s veti alá magát egy bizonyítatlan és bizonyít-hatatlan hitrendszernek? Sőt, olykor még az életét is képes érte adni! Az ember sok-szor már a saját szemének sem mer hinni, mert egy eszme a markában tartja. Csodála-tosan kifinomult műszereink vannak. Miért hamisítják meg a mérési eredményeiket? Van szabadulás az ilyen helyzetből? Van megoldás? Mi a megoldás?

Társadalmi felépítések

Alapvetően háromfajta társadalmi formát figyelhetünk meg manapság, ha végigtekin-tünk a Föld országain. Természetesen, vannak átmenetek is, ami pedig még érdekesebb, elő-fordul, hogy egy-egy társadalmi berendezkedés nem az, aminek látszik, aminek mondja saját magát! A tanulmány későbbi részeiben számos példát látunk majd erre is.

Az elsőt nevezhetjük teokráciának. Ismertetőjegye, hogy az adott ország valamilyen vallási eszmének van alárendelve, egyházi méltóság vezeti, az ország törvényei egyházi tör-vények. Az ország tényleges vezetője lényegében maga az Isten, az általa kinyilatkoztatott törvényeket és magatartási formákat földi helytartója, a legmagasabb egyházi méltóság hirdeti ki, papjaival őrködik azok betartása felett. A lakosság számára pedig ezek a törvények köte-lező érvényűek. A hatalmi szervek is ezt az isteni rendet tartják fent. A kihágást elkövetőket az egyházi törvények szerint ítélik meg, ezek mindenféle egyéb más törvényeknél magasabb rendűek, az ítéletet adott esetben a családfő is végrehajthatja, pl. saját kezűleg végezheti ki gyermekét, feleségét, rokonát, ha az súlyosan megszegte az egyház által kihirdetett isteni tör-vényeket. Számos esetben az adott közösség vezetőrétege az, amelyik istent kreál magának, hogy akinek „nevében” majd később a többiekre kényszeríthesse a hatalmát. Számos példát ismerünk erre. Sőt, egyes korokban és egyes népeknél maguk a királyok, a császárok, azo-nosak voltak istennel!

A másodikat nevezhetjük diktatúrának. Ebben az esetben az ország vezetője egyetlen ember, valamennyi területen legfelsőbb döntési joga van. Minden területen ő a legmagasabb rangú. Ő hozza a törvényeket, irányítja a hadsereget, a rendőrséget, a titkosszolgálatokat, stb. Többnyire valamilyen eszmét is hirdet, s bizony, aki nem fogadja el a diktátor eszméit, szemé-lyét, szerepét, irányítási módszereit, hatalmát, annak nagyon gyorsan és rövid úton súlyos büntetéssel kell szembenéznie…

© – Aranyi László

Jelen kézirat egyetlen része-részlete sem használható fel, még hivatkozás céljából sem!

forrás: aranylaci / Hinni vagy nem hinni? Mit hinni el?