A pártusok, a sivatag lovagjai

A magyarság nemzetalkotói

A pártusok, a sivatag lovagjai

A pártusok, a sivatag lovagjai

A könyv az ókortól az újkorig, a középkori magyar és külföldi történeti értekezésekből, tanulmányokból összegyűjtve tárja elénk a pártusokra és a birodalmukra vonatkozó írásokat, feljegyzéseket. Bemutatja a magyarság egyik legkiválóbb elődeinek a történetét.

Az ókorban nagyjából a mai Irán területén éltek a pártusok. A birodalmuk Kr. e. 247 – től Kr. u. 228 – ig földrajzilag és politikailag meghatározó világhatalom, Róma méltó ellenfele volt. Karthágó óta a hadviselésben a pártus az ókor azon népe, mely oly csapást mért Rómára (Kr. e. 53. karrhai csata), amit az soha meg nem bocsátott, és több próbálkozással sem tudott kiküszöbölni; vagyis nem sikerült elfoglalnia, és elpusztítani Párthiát.

Ennek ellenére a Pártus Birodalom mégis mostohagyermeke a történetírásnak. Az általános történelmi munkák szinte meg sem említik; jó, ha néhány bekezdést, oldalt írnak róla. Sem az érdemeiket, sem a történelmi nagyságukat nem értékelik.

A Párthus Birodalomról a magyar olvasóközönség alig talál összefoglaló magyar nyelvű dolgozatot. A XIX – XX. században az izgalmas pártus – római csatározások és egy-két birodalomépítő nagy király történetét dolgozták csak fel. Pedig a középkorban tudott volt, hogy a magyarság elődei a pártusok.

A középkori német és bizánci források a magyarokat a hunokkal és az avarokkal egyetemben a pártusokkal azonosították. A Magyarország megszállását, a magyarok tönkretételét századok óta szorgalmazó idegen érdekközösségek munkálkodásának az eredménye, hogy népünk a pártus elődeit elfeledte.

Kezdetben a pártusokat a médek, majd az achaimenidák (óperzsák) uralták, végül makedóniai Nagy Sándor hódította meg őket. Kr. e. 247-ben a Szeleukida uralom idején első királyuk Nagy Arszak megalapította a legnagyobb és a leghosszabb ideig fennálló közel-keleti birodalmat. A királyaik céltudatos politikával, szövetségkötésekkel, a szomszéd népek viszályainak ügyes kihasználásával területileg és politikailag növelték az országukat.

A Párthus Birodalom csillaga akkor kezdett hanyatlani, amikor minden katonai erejét latba vetette a római területszerző hadjáratok kivédésére, és közben nem ügyelt a Birodalom perzsa tartományurainak hatalmi törekvéseire. A köztük levő ellentét nemegyszer polgárháborúvá fajult, amely meggyengítette a nagykirály hatalmát, és perzsa hatalomátvételhez vezetett.

Kr. u. 228 – tól a Párthus Birodalom végérvényesen elenyészett. A pártushű lakosság megöletett, vagy elismerte a perzsa főséget, vagy tömegével menekült a szomszédos szkítafajú népekhez. Az utódaik a szkíta – magyar nemzetségekkel együtt Dentu – Magyarián át a Kárpát – medencébe költöztek, és a magyarság nemzetalkotóivá lettek.

Némely nemzetségük bizonyítottan a Felvidéken telepedett le. Az utódaik a barkók, a matyók, a tahók és a gányók.

A Párthus Birodalom csodálatos tárgyi és szellemi műveltségét a szkítaságnak az Arszakida királyok kiváló erkölcseivel párosult szellemi és katonai ereje teremtette meg. Ezért egyetlen más népnek, műveltségnek sincs joga a történelmüket elhallgatni, a pártus népet lebecsülni és lenézni.

A kései magyar utódoknak kötelességük megismerni az életüket, a viszontagságaikat, a történelmüket, a hazájuk megvédéséért vívott küzdelmeiket. Okulni kell a sorsukból, hogy a magyarság ellenálljon és felvegye a harcot a „cukroszacskóba csomagolt” idegen hódítás ellen, nehogy Magyarország csak a nevében maradjon magyar.

megrendelés