TÉKA

TÉKA = TRADICIONÁLIS ÉPÍTÉSZETI ÉS KÉZMŰVES ALKOTÓTÁBOROK

A program gazdája egy konzorcium: MTA VEAB Népi Építészeti Munkabizottsága, Magyar Építész Kamara (MÉK), Ybl Miklós Építéstudományi Kar és a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelye. Partnerek: egyetemek és civil szervezetek.

1 Alaphelyzet: Elsőkből utolsók lettünk

Magyarország a világon az elsők között vezette be a népi műemlék fogalmát, amikor 1949-ben a 13. számú törvényerejű rendelet lehetővé tette, hogy a néprajzi értékkel bíró házak is védettek lehessenek, nemcsak templomok, paloták és várak. Ezzel hazánk pontosan 15 évvel előzte meg az UNESCO Velencei Kártáját, amely hasonló ajánlásokat tett 1964-ben.

A mai helyzet viszont az, hogy a népi építészet legszebb emlékeinek jelentős része ­– most csak azokra gondolunk, amelyek nem kerültek skanzenekbe – siralmas állapotban van. Gyakran még a védett épületek is eltűnnek nyomtalanul, szinte egyik napról a másikra. Természetesen nemcsak maguk az épületek vannak rossz állapotban, hanem a környezetük illetve a gazdasági területük is. Ezzel együtt eltűnik egy tudás, és persze az őshonos növények és állatok is.

2 Kulcs a jövőhöz: Hagyományos házak és gazdaságok (stratégiai területek)

Magyarország illetve a Kárpát-medence „nagyhatalom” a népzenében és a néptáncban, és ez a hagyomány alapvetően hozzájárult a modern zene és tánc megújításához (lásd Bartók és Kodály ill. a táncház-mozgalom). Ugyanezt elmondhatjuk a népi építészet és a kapcsolódó mesterségek, illetve gazdálkodás területén is. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a múlt emlékeit meg kellene mentenünk az utókornak, hanem itt rejtőzik a jövőnk több kulcsa is:

2.1 Helyi emberek, helyi anyagok, helyi éghajlati szempontok (EU jelszó is: „go local”)

A helyi mesterek munkája és a helyi anyagok használata előnyös, mert a szállítási költségek így sokkal kisebbek. Nagyon fontos, hogy ne divatos mediterrán házak és kertek épüljenek külföldi minták szerint, mert ezek téli fűtése illetve nyári öntözése egyre nehezebb lesz.

2.2 Energiatakarékosság

A népi építészet emlékeinek többsége energiatakarékos illetve passzív ház volt, jóval ezeknek a fogalmaknak a megjelenése előtt. Itt fontos volt mind az anyagismeret, mind bizonyos szerkezeti megoldások optimális használata. (vesd össze a mostani „slow design” mozgalom bizonyos elveivel). Erre a tudásra nagy szükség lesz a jövőben.

2.3 Harmónia a természettel / Ökológiai modellgazdaságok, helyi termékek

A falvak hagyományos házait nézve, ezek a környezetükkel mindig egységet alkottak. Nemcsak lakhelyként szolgáltak, hanem körülöttük aktív mezőgazdasági termelés folyt (ahogy ezt több kifejezés mutatja, pl. háztáji, háziállat, házinyúl) és az élelmiszer-termelés, feldolgozás és tárolás területén is példát mutattak (pl. házikenyér, házikolbász, házi pálinka stb.). A házak és a melléképületek szerves részei voltak a gazdaságnak, amely így munkahelyeket is adott és hozzájárult a helyi termékek gazdag választékához. (pl. volt gabonatároló, jégverem, füstölő, kocsiszín, pálinkafőzde stb.). Mindez harmóniában volt a természeti környezettel, s ez a hulladékok feldolgozására is vonatkozott. Ez kellene most is.

2.4 Helyi piacok / „Egészséges helyi termékeket a közétkeztetésbe”      

Az ilyen modell-házak és gazdaságok segítették és segíthetik az egészséges táplálkozást mind helyben, mind a környező településeken. Alkalmi piacokat is működtethetnek és hozzájárulhatnak az „egészséges helyi termékeket a közétkeztetésbe” programhoz. (Több német nagyvárosban a mai napig szokás az, hogy egy-egy kerületnek szerződése van adott falvakkal, és nagyrészt onnan szerzik be a friss árukat. Ausztráliában egy egész hálózat szakosodott az ilyen feladatokra: IGA = Independent Groceries of Australia, ahova reggelente a környékbeli pékek hentesek, zöldségesek stb. beszállítják az áruikat, mert maguk nem tudnak saját boltokat üzemeltetni, illetve piacokra járni.)

2.5 „Mesterségek dicsérete”

A legtöbb házban kézműves tevékenység is folyt, ehhez voltak kisebb műhelyek illetve szerszámok. A „háziipar” szavunk is mutatja, hogy ezek egy idő után nemcsak saját célra készültek, hanem eladásra is. Egy érdekes statisztikai adat, hogy a mai napig sikeresebbek azok a kézművesek, akik egy hagyományos épületben, a tevékenységet is bemutatva árusítanak. Ez nem feltétlenül a saját műhelyük, hanem lehet egy erre alkalmas másik ház is.

Ugyanakkor a házak felújítása, karbantartása, esetleg bővítése is munkát ad a környékbeli kőműveseknek, ácsoknak, tetőfedőknek, fafaragónak és más mesterembereknek. Igen fontos, hogy az ő tudásuk ne vesszen el.

2.6 Falusi turizmus, „Ökoporták” program

A falusi turizmus egy dinamikusan növekvő ágazat nemzetközi szinten is. Szerencsére ennek a területnek van hazai szövetsége, sőt egy kiváló minősítő rendszert is kidolgoztak. Világ-viszonylatban is egyedülálló volt az „Ökoporták” szempont-rendszerének elkészítése, majd a minősítés bevezetése.

Megjegyzés: A 2. pontban kifejtettek megvalósításához megfontolandó egy arányos – különösen a (bemeneti) megalapozó befektetés és a (kimeneti) szolgáltató értékesítés terén – pozitív diszkrimináció (jogi, adminisztratív, pénzügyi, adó) lehetősége, illetve érvényesítése.

3 A jelenlegi probléma, amelyet gyorsan orvosolni kell

A népi építészet emlékei igen sérülékenyek: pl. egy kis lyuk a tetőn, hamarosan a tetőszerkezet nagy részét, majd az alatta levő szobákat is tönkreteszi. Éppen azért igen fontos volt, hogy minden népi műemléknek alanyi alapon járt egy éves támogatás: 10 ezer illetve kisebb épületeknél 5 ezer Ft. Ez az összeg nem emelkedett az inflációval, de még ebben a formában is sokat segített, hiszen az apróbb hibákat azonnal ki lehetett javítani. A terület szempontjából katasztrofális volt, hogy 2007-ben ez a támogatási rendszer megszűnt.

Sajnos a dokumentálás – így fényképek készítése, helyszínrajzok – nem sokat segítenek a népi építészet emlékeinek megőrzésében. Ez alapvetően megkülönbözteti a népművészet többi ágától: a népdal vagy a néptánc elég jól megőrizhető hang- illetve film-felvételekkel, de egy épület „titkaiból” csak nagyon keveset tud egy filmfelvétel megőrizni. Csak két módszer lehetséges:

skanzenbe vinni – ezen a területek a magyar szakemberek kiváló munkát végeztek és végeznek, de így természetesen csak nagyon korlátozott számú épületet lehet megmenteni és a környezetüktől mindenképpen elszakadnak; ezek az épületek múzeumi tárgyak lesznek és így is kell kezelni ezeket,

helyben megőrizni – ezen a területen vannak a hiányosságok, és itt van szükség azonnali beavatkozásra; ugyanakkor ezek az épületek alapvetően hozzájárulhatnak az adott helyen a vidékfejlesztéshez mind gazdasági, mind mentális alapon (helyi értékek megbecsülése, a hagyományok ösztönző ereje stb.)

A helyzetet nehezíti, hogy az értékes épületek eltűnéséhez, nemcsak a természetes állagromlás járul hozzá. Nyílt titok, hogy az ingatlan-ügynökök többet ígérnek egy telekért, ha azokat az „ócska épületeket” – lakóházat, magtárat, ólakat, fészert – eltűntetik pár nap alatt. Ilyenkor még a védett épületeket sem kímélik, hiszen mindig vannak kiskapuk és trükkök (az épületek váratlanul összedőlhetnek, vagy esetleg leéghetnek). A melléképületek eltüntetésével, pedig a mezőgazdasági munka újraindítása is kétségessé válik.

A házak egy jelentős részénél az a gond, hogy a tulajdonosok – legyen az egy közösség vagy magán-személy – nem tud pályázni, nem rendelkezik önrésszel, nem tudja megoldani az előfinanszírozást. Az eddig pályázati formák ugyan sokat segítettek, de nem tudtak átfogó megoldást adni.

4 A TÉKA, mint modell – a problémák egy részének gyors megoldására

Számos nyári tábort szerveztek az elmúlt évszázadban, ahol a népi építészet emlékeit szakközépiskolások, főiskolások, egyetemisták – egyes esetekben érdeklődő laikusok –felmérték. (Nemrég könyv-alakban is megjelent az az anyag, amit Foerk Ernő vezetésével az Ybl Kar jogelődjében végeztek a hallgatók 1918 és 1925 között). Sajnos azonban a felmérések nem mentették meg a házakat.

Fontos lenne tehát nemcsak felmérő táborokat szervezni, hanem olyanokat is, ahol a résztvevők – megfelelő helyi szakemberek irányításával – hozzájárulnak az állagmegőrzéshez illetve az épületek felújításához. Erre – egy szójátékkal – a TÉKA illetve T.É.K.A. nevet javasoltuk: Tradicionális Építészeti és Kézműves Alkotótáborok.

Ezek az Alkotótáborok részben a fiatalság, részben a helyi közösségek bevonásával működnének. Ezzel egyúttal

modellt adunk illetve példát mutatunk – hangsúlyozva, hogy komoly értékekről van szó  (gyakori probléma, hogy az emberek nem tudják, hogy milyen érték van a kezükben, mert általános szokás lett a „régi házak” becsmérlése)

munkahelyet teremtünk – a helyi mestereknek illetve a beszállítóiknak

segítjük a tudás átadását és megőrzését – amelynek jelenleg alig adottak a formái

hozzájárulunk a közösségi élethez – ahogy ezt számos példa bizonyítja a múltban

szociális program is lehet bizonyos régiókban – pl. nagyon fontos lenne a vályogvetés mesterségének visszaadni a becsületét (az építőiparban ezt újra felfedezték és megjelent pl. Kaliforniából kiindulva a szupervályog is, ahol csak annyi az újdonság, hogy fémvázzal merevítik).

Kiemelkedően fontos szempont a felújítandó házak-gazdaságok esetében a funkció és a fenntarthatóság. Egyes esetekben ez lehet valamilyen közösségi feladat (pl. IKSzT, tájház, teleház), de gyakran arra van szükség, hogy a mezőgazdasági termelést és az élelmiszer-feldolgozást is újraindítsuk, sőt sok esetben a piacok és kézműves-bemutatók helyét is kialakítsuk,

5. A TÉKA programok indítása

Nem tagadjuk, hogy a távlati cél egy mozgalom elindítása, Ehhez azonban szükséges néhány modell-értékű felújítás.

A TÉKA programok nyári táborokként indulnának több helyszínen. Felvettük a kapcsolatot a szentendrei Skanzennel és több szakközépiskolával, főiskolával, egyetemmel illetve civil szervezettel – minden helyről pozitív választ kaptunk.

A programokhoz a következő előzetes lépések szükségesek

– az alkalmas épületek listájának összeállítása (egy előzetes lista már elkészült)

– annak felmérése, hogy hol milyen szakmunkákat kell elvégezni az Alkotótábor kezdete előtt (néhány esetben ez is megvan)

– a táborvezető szakemberek kiválasztása, az elvégzendő feladatok pontos kijelölése (tárgyaltunk lehetséges vezetőkkel)

– engedélyezési tervek és költségvetések készítése

– oktatási intézményekkel és helyi szervezetekkel való megállapodás

– az előzetes szakmunkák elvégzése.

Itt alapvető, hogy szétválasszuk a feladatokat három csoportba:

(1) csak szakemberek végezhetik – a munkának itt csak bemutató szerepe lehet

(2) szakemberek vezetésével azok végezhetik, akik bizonyos előképzettséggel rendelkeznek, (pl. szakmunkástanulók, építészhallgatók)

(3) szakemberek felügyeletével bárki végezheti.

Az Alkotótáborra – a jelentkezők összetétele szerint – (2) és (3) típusú munkákat kell előkészíteni a megfelelő arányban.

Hosszabb távon a TÉKA nemcsak nyári tábor lenne, hanem a helyi közösségek bármilyen alkalmas időben dolgozhatnának. Ehhez a konzorciumunk szakmai segítségét biztosítana illetve részt venne az ellenőrző munkában.

Az is tervünk, hogy a TÉKÁ-val kapcsolatos munkák egy része a jövőben

képzési vagy szakoktatási program lehet és

népfőiskolai programok keretében is folyhatnának.

A TÉKA program kapcsolódik a Darányi Ignác Terv (Nemzeti Vidékstratégia, NVS 2012-2020) több területéhez, elsősorban a „Vidéki Gazdaság, Vidéki Közösségek” és részben az „Agrár- és Élelmiszergazdaság” stratégiai területekhez.

Készítette a konzorciumi szervezetek nevében

Nagy Dénes / Társ-elnök, MTA VEAB Népi Építészeti Munkabizottsága (NEM)

Projektgazdák: Noll Tamás (Elnök, MÉK) és Nagy Dénes (Társ-elnök, NEM)

Társak: Beszprémy Katalin (Vezető, Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelye) és Makovényi Ferenc (Dékán, Ybl Kar).

A KEZDET: 2013 augusztus 19. – szeptember 09. Taliándörögd / Inkler-ház