Civil Régészeti Alap

2012-ben indultunk el, mégpedig az egyik legnehezebb úton, afféle mozgalomként. Az akkor Budapesten bemutatott, kazahsztáni leletanyagokra épülő Emberek Aranyban kiállítás végett született meg maga az ötlet.

Türk harcos lovastemetkezése - íjjal, tegezzel, hangszerekkel, Kazahsztánból

Türk harcos lovastemetkezése – íjjal, tegezzel, hangszerekkel, Kazahsztánból

Az első felütést egy régi, jó kapcsolat adta, mégpedig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum igazgatóhelyettesével, Perémi Ágotával. Tőle kaptunk a kiállításhoz hazai leleteket, amik a kiállítás tematikájának végpontjához, a türk idők rekonstruált leleteihez adtak időbeli párhuzamot, a hazai avar-kori leletanyagból. Így született meg az az ötlet, hogy a kiállításon engedélyezzük a fotózást, de fotójegy ellenében, amelyek összegét teljes egészében egy 2010-ben megrekedt ásatási folyamat újjáélesztésére adjuk át a múzeumnak. Így is lett, és az összegyűlt pénzügyi források arra elégségesek lettek (374.000 Ft), hogy a múzeum fel tudja ebből mutatni a pályázati önrészt, és így be tudták adni azt a pályázatot, amivel megvalósult az álom, és egy sikeres tervásatást hozott ebből a 2013-as év. A Balatonudvari-Fövenyes lelőhely ebben az évben közel 200-as feltárt sírszámmal gyarapodott, és számos olyan leletet hozott nyilvánosságra, ami szakmailag a legjelentősebbek közé emelte ennek a lelőhelynek a kutatását.

Nap mint nap szembesültünk azzal, hogy óriási igény van a múltunk hiteles feltárására, megismerésére. Nagyon sokan érdeklődnek, ebből jópáran áldoznának is rá, csak történjen már. Elkezdtük keresni azokat az okokat, hogy miért nem működik ez a folyamat a társadalom egészében. Hosszas vizsgálódás, rengeteg részlet megismerése után összeállt a recept. Megteremtődtek annak a koncepciónak a részletei, amivel ez a gépezet újra mozgásba hozható, hatékonnyá tehető. Egy olyan civil szervezet létrehozása mellett döntöttünk, ami formája végett, lévén nem költségvetési intézmény, rugalmas tud lenni, és a merev formák helyett a gyors reagálást, az abszolút hatékonyságot irányozza be. És nem kötik azok a szabályok, amik az intézményeket még igen. Így született meg az egyesületi formátum, és így indult el a Civil Régészeti Alap létrehozása. Még a mozgalmi stádiumban adódott az a feladat, hogy egy kínálkozó lehetőséget kihasználva, magyar régészt tudjunk delegálni Kazahsztánba, a kurgánok ásatásának technikáját tanulmányozni. Itt jelezném, hogy szkíta kori kurgánok tervezett bontása legutóbb 1923-ban (Tápiószentmárton) és 1928-ban volt (Mezőkeresztes-Zöldhalompuszta, de ez itt már leletmentés volt). A közelmúltban, szintén leletmentésként volt ugyan egy, Regölyben, de a tervszerű és képzett megnyitása ezeknek még ma nem biztosított. Ennek egyik első lépése volt, hogy induljon el az a kétirányú folyamat, amely keretein belül a hazai szakemberek ezt a specifikációt is megtanulhassák, és némi pénzügyi forrás (repjegyek, biztosítás és vízum költségei) valamint kapcsolati tőke és szervezési munka segítségével az első egy hónapos misszió megtörtént 2013 nyarán. (Horváth Veronika – Arman Beisenov)

Ekkor szerveződött az Uelgi-be induló expedíció is, mely az Orosz Tudományos Akadémia doktorának, Szergej G. Botalovnak hívó szavát meghallva elindult a Cseljabinszk körzetében található lelőhelyre, lévén „magyargyanús” leleteket hozott elő a kutatás az Ural-tól keletre. Az MTA BTK Őstörténeti Munkacsoportja, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke által szervezett expedíció, dr. Türk Attila vezetésével részt vett az ásatáson, és a II. Eurázsiai Sztyeppék Magyarjai címet viselő konferencián. Itt az expedíció szervezéséhez már szintén közösségi finanszírozásból tudtunk hozzátenni, több mint 200.000 Ft-ot, valamint partnereinknek hála csökkenteni tudtuk az úthoz nélkülözhetetlen biztosítás összegét. Az expedíció hatalmas eredményeket ért el, és ezek az eddigi folyamatok összeadódva, több mint 30 év kihagyás után, újra kinyitották a szakmai kapcsolatok hálóját kelet és nyugat között. Elindult egy új kutatási vonal, ami alapján hamarosan teljesen újra kell gondolni azt, amit a honfoglalás koráról eddig tudni véltünk. Bővebben erről itt!

Közben s.o.s. leletmentésre is sort kellett kerítsünk, az orosházi Szántó Kovács János múzeum leletmentő ásatásán, az Orosháza területén lévő Szentesi úti homokbányában. A feltárt és megmentett 125 sír antropológiai anyagának tárolásához szintén magánforrásból vásároltunk 100 tanszéki dobozt, így már védve és szakszerűen vannak letárolva. A helyi iskolások bevonásával, izgalmas múzeumpedagógiai órák keretében került leltározásra, a kis híján megsemmisült, és az utolsó pillanatban megmentett Árpád-kori leletanyag.

Mostantól, mint jogi személyiséggel rendelkező szervezet, mint egyesület, reméljük sokkal hatékonyabbá tudjuk tenni azt a munkát, amit eddig, szinte források nélkül is meglepően jó eredményekkel tudtunk végezni. A közösségi finanszírozás erejével meg tudjuk sokszorozni azok munkájának hatékonyságát, akik eddig szinte a semmiből, de megtették, amit ez a gyönyörű hivatás megkövetel.

Ma a régészeti munka finanszírozása szinte lehetetlen. A múzeumok, akik ezt végzik, átkerültek önkormányzati finanszírozásba, onnan meg jön, amennyi jut. Nincsen már olyan, hogy „állam bácsi ad”, ezt a szemléletet ma már el lehet felejteni. Kicsiny, területi múzeumoknál sokszor a régész kölcsönkér ásót és horolót, mert nincs raktáron, és ha nincs a saját, meg a szomszédé, akkor nincs mivel dolgozni. A megyei hatáskörű múzeumoknál sem sokkal jobb a helyzet, így tervásatások szinte nincsenek is, csak leletmentés, az is annyiból, amennyi van, nem annyiból, amennyi kéne. Az, hogy restaurálni is kéne, fel is kéne dolgozni és publikálni a megtalált anyagot, csak hab a tortán. És itt a versenyfutás, a profi eszközökkel felszerelt, és tőkeerős alvilági szervezkedésekkel, akik módszeresen fosztogatják – és egyben tönkreteszik – a lelőhelyeket, és csempészik ki külföldi illegális műkincspiacra a saját történelmünk tárgyi emlékeit. Sajnos ez a modern kori sírrablás óriási méreteket öltött, heti szinten ezres nagyságrendben tűnnek el így örökre értékeink.

És itt jön be a közösségi finanszírozás a képbe. Amit mi így össze tudunk szedni, azt hatékonyan és célzottan bele tudjuk forgatni ebbe a munkába, egyfajta kovászként működve, hogy a meglévő, és remek minőségű alapanyagokból kenyér – régi népi elnevezésében: élet – lehessen. Itt lehetnek egyéni adományok, céges CSR (társadalmi felelősségvállalás) összegek, szponzorpénzek, lévén itt sajtó és marketingérték keletkezik, pályázati összegek. Mindegyikük egyazon célt szolgál, ami ár/érték arányát tekintve, kevésből sokat tud teremteni. Értelem szerint sokból meg még többet.

A feladatunk ezügyben sokrétű. Egy szakmai hírügynökség üzemeltetése, hogy az információk végre ne maradjanak benn egy szakmai elefántcsont-toronyban, hanem jussanak el a nagyközönséghez. Szakfordítások hada, hogy a tőlünk keletebbre előkerülő, és minket is érintő eredményekről mindenki értesülhessen, akár szakmabeli, akár csak ezirányú érdeklődéssel bír.

Tervezünk 3 olyan ásatási felszerelést létrehozni, ami autóba építve ki tud vonulni bárhová, ha kell, és így az ország bármelyik pontján, bármelyik múzeum ásatásán tud segíteni. Ez amolyan „lelet-mentő” lesz, némi szójátékkal élve. Benne az alapvető eszközök, vegyi anyagok, csomagoló anyagok, digitalizálás segédeszközei, szivattyú, aggregátor, stb… (lévén sokszor a talajvíz már sírbontáskor feljön, és azonnal tönkreteszi az alaposnak induló munkát)

Konkrét szakmai projektként kezelünk egy saját szervezésű ásatást Balatonszemesen, ahol egy tatárjáráskor elpusztult, és azóta bolygatatlan pálos kolostor, az egykori Mindszent egyháza kerül feltárásra. Itt szakmai partnerünk a PPKE régészeti tanszéke, akik tanszéki ásatásként végzik el az idei szakaszt, és ezzel a jövő régészeinek képzésében is részt veszünk. A pálos rend szerződött partnereiként a PPKE már Klastrompusztánál is ásat, elindult az a folyamat, amit oly sokan vártak, hogy a pálos emlékeket alaposan és komoly szakmaisággal kutassa a „hivatalos” tudomány. Ennek lesz egy komoly lépése Balatonszemes is. Itt már nem is kell olyan sok hozzá, nem igényel tízmilliós nagyságrendet, mert a település polgármestere, és a szomszéd falu, Teleki egyik alapítványa melléállt, és jelentős költségelemeket vállaltak át magukra a jó ügy érdekében. Itt egy nagy lépés megtehető nagyságrendileg egy millió környékéből, ami arányaiban már jelképes összegnek mondható, beleszámolva, hogy az ásatási munkán kívül a magnetométeres vizsgálat, az összes segédtudomány bevonása, és egy kiadvány is bele van számolva.

Civil Régészeti Alap

Civil Régészeti Alap

Idén is tervezzük a Balatonudvariban lévő avar (és honfoglaláskori) temető tervásatásának folytatását, reméljük ez is sikeres lesz, mert döbbenetes értékű leletanyag várható még a maradék sírokból is. Tavaly sorban kerültek elő a griffes övveretsorok, aranyszerelékes szablya, a hitvilág emlékei (túlvilági út étel, ital és tárgyi „ellátmánya”), és emellett régészeti bizonyítéka az avarok továbbélésének Árpád megérkezéséig, ami oly rég óta vita tárgya volt.

Idén is folytatódik az az 5 éves szakasz, ami Cseljabinszk térségébe vezeti a kutatókat, itt is pár millió forint összegyűjtésével a teljes idény finanszírozható, benne két keleti ásatási helyszínnel, ami klasszikusan Magyar anyagot hoz a felszínre, minden kémiai és műszeres vizsgálattal, és egy komoly publikáció hazai megjelentetésével ennek a területnek a leleteiről, hazai párhuzamairól, amire már évtizedek óta szükség lett volna. Most, arányaiban kevésből itt is megtörténhet a sok.

Az Almatyban lévő restaurátor-labor, az Ostrov Krym, akiktől az Emberek Aranyban kiállítás rekonstrukciói is származnak, olyan leletmentő és konzervációs technikákat birtokol, ami egyedülálló a világon. Krym Altynbekov professzorral való baráti kapcsolatunk lehetővé tette, hogy 2-3 magyar restaurátort kiküldjünk hozzájuk tanulni, mert szívesen megosztja ezt a speciális szaktudást magyar kollégáival. Itt is relatíve kevésből tudunk a nemzet számára rengeteget teremteni, mert így itt, nálunk lesz meg az a szakmai mag Európában, aki ezeket a technikákat tudja, a képleteket és alkalmazásukat ismeri, és mind hazai, mind külföldi leletek mentésének specialistaként vezetője lehet. Ez egy hatalmas ziccer, illene kihasználni, és ehhez sem kell olyan sok, ez sem tízmilliós nagyságrend. Amitől annyi lenne, azon már túl vagyunk, így csak az út, a vízum és a szállás/ellátás a költség, nem pörögnek euro-tízezrek, mint más esetben.

Ezekkel, meg egy kevés vis major kerettel el lehet érni, hogy elinduljon egy olyan folyamat, amivel pár év alatt behozhatjuk ezen a szakterületen a sok évtizedes lemaradást, és olyan eredményeket érjünk el, amire az egyébként magasan képzett szakembereink hivatottak lennének, a világ egyik leginkább lelet-gazdag országában. És így elérhető, hogy ezt tudja is a társadalom, kapjon meg minden információt, alaposan és hitelesen tájékoztatva legyen, mert erre is régóta van igény, és régóta nincs elégségesen kielégítve. Ezért is lesz például a balatonszemesi ásatásunk is publikus, és mindenki, aki támogatott minket, azt szívesen látjuk, hogy saját szemével győződjön meg arról, milyen is ez élőben. Ugyanez érvényes Balatonudvarira is, és még számos helyen lehet ezt elérni.

Eddigi és ezutáni munkánkat, napi szinten lehet követni a közösségi térben, a facebook-on lelni meg, Civil Régészeti Alap néven, és hamarosan egy weboldalon is bemutatkozunk. A filozófiájában is élhető, közösségi gondolatokat felvállaló MagNet-nél vezetett számlánk -16200223-10021938 -pedig várja azok támogatói segítségét, akik úgy érzik, szeretnének eredményeket, és hajlandóak részt is vállalni abból, hogy ne csak a vágyak és az óhajok, hanem a tetteké fajult, megtörtént valóság legyen múltunk emlékeinek sorsa. Mindenkit kérünk, hogy nyomtassa ki magának, vagy mentse le azt a pillanatot, amikor tevőlegesen is hozzá tud tenni hátterünkhöz, mert ez a belépője oda, ahová kevesen jutnak el – egy ásatás kellős közepére. Együtt, sokan, többet tehetünk, mint hinnék… Hát tegyük. Rajtunk már nem múlik, nekünk már mindenünk benne van. Lássuk, leszünk-e elegen. Mert ha igen, akkor nincs már mi akadály legyen, és történhet végre, aminek megtörténését oly sokan vágyták eddig is.

Tisztelettel,
Papp Atilla és Rétfalvi Teofil – a Civil Régészeti Alap vezetői

Móricz János kutatásainak múltja, jelene és jövője (avagy az aranykori tudás iránti sóvárgásunk csapdája) – Előadás + Könyvbemutató

Móricz János kutatásainak múltja, jelene és jövője (avagy az aranykori tudás iránti sóvárgásunk csapdája) – Előadás + Könyvbemutató

Móricz János életútjának rövid összefoglalása, Az ecuadori Táltosok-barlangjának titka,

Móricz János

Móricz János

Móricz János őstörténet-elméletének újraértelmezése, Egy lehetséges bizonyíték a fémkönyvtár létezésére, Az ecuadori kutatások folytatása.

 Előadó: Varga Zoltán

43 éves geológus, a Móricz János Kulturális Egyesület elnöke. Egy 2 éve történt fogadalma alapján Móricz János születésének 100. évfordulóján (2023-ban) méltó módon fog megemlékezni a kutató emlékhelyénél. Célja tehát a kutató életművének megismertetése, a valós alapokig való letisztítása, a kutatások folytatásának előmozdítása. Jelenleg Dr. Gerardo Pena Matheus: A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története c. könyv 2. kötetét szerkeszti, valamint előkészíti a közelgő ecuadori-magyar Tayos Expedíciót.

Időpont: 2013. december 11. szerda 18. órától

HelyszínMagyarok Háza (Budapest, Semmelweis utca 1-3.)

Jegyárak: 

elővételben 1.000,- Ft az előadás napjáig (jegyrendelés

Helyet vmint Elővételes jegyet előzetes regisztrációval biztosítunk!

helyszínen 1.500,- Ft

regisztrációjegyrendelés (név, jegy darabszám)

ELŐADÁS UTÁN!

A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története c. könyv 2. kötetének könyvbemutatója

Móricz János egyike azon távolba szakadt honfitársunknak, akiről idehaza oly keveset tudunk. Az 50-es években emigrált, argentin állampolgárságot nyert, majd dél-Amerikában nyelvészeti, őstörténeti kutatásokat végzett. Az ecuadori shuar törzs segítségével betekintést nyert egy ismeretlen civilizáció emlékeibe. Állítása szerint egy hatalmas barlangrendszer rejtekében – amely a Tayos-, Móricz által elnevezne 1969 óta a Táltosok barlangja nevet viseli – egy egykori civilizáció írásos feljegyzései tanúskodnak egy letűnt emberiség tudásáról. Ennek az ún. Fémkönyvtárnak a feljegyzései segíthetnek kitölteni azt az űrt, ami a mai történelemkönyvekből hiányzik a primitív ősember és a piramisépítő kultúrák között – esetleg választ adhat arra, hogy a Homo sapiens csak a saját tapasztalatai alapján fejlődött, vagy fejlettebb patrónusok egyengették útját. Természetesen a felfedezés híre a mai napig megosztja az érdeklődőket és a tudós társadalmat egyaránt. Az idők folyamán az eredeti történetre mende-mondák, idealista elméletek, álhírek is rárakódtak. Emiatt is fontos a kutatások folytatása előtt az eredeti forrásig eljutni, a hiteles információkat továbbítani az érdeklődőknek. Móricz János egykori ügyvédje, Dr. Gerardo Pena Matheus magánkiadásában megjelentette a Tayos-barlang kutatásának dokumentált története c. művét, amelyben eredeti levelek, dokumentumok és feljegyzések segítségével vezeti végig az olvasót a több évtizedes kutatáson. A 600 oldalas mű eddig csak Ecuadorban jelent meg spanyol nyelven, limitált példányszámban. A Móricz János Kulturális Egyesület megkapta a kizárólagos lehetőséget a magyar nyelvű kiadásra.

Az előadás után A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története c. könyv 1. – 2. Kötete megvásárolható.

Dr. Gerardo Peña Matheus:

A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története

c. könyv második kötete előrendelhető!

Megrendelés (link)

A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története

A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története

Dr. Gerardo Peña Matheus:

A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története c. könyv 1. kötete megrendelhető!

A könyv eredeti dokumentumokkal és levelezésekkel illusztrálva mutatja be Móricz Jánosnak az ecuadori Tayos-barlanggal kapcsolatos kutatásait. A legtöbb dokumentum első publikációként szerepel a kötetben, így érdeklődőknek és kutatóknak egyaránt hiánypótló a mű.

Tayos-barlang

Tayos-barlang

A/4-es formátum, 190 oldal
ISBN 978 963 0870 320 (így lesz az Országos Széchényi Könytárban is)

Ára: 3.900,- Ft

(ajánlott küldeményként + 705,- Ft postaköltség)

Korlátozott példányszámban megrendelhető. A postázások a befizetett összegek megérkezése után, azok sorrendjében történnek. A kiadvány könyvkereskedelmi hálózatban nem kerül értékesítésre. Előzetes egyeztetés esetén személyesen is átvehető Tatán. Számlaigényét már a megrendeléskor jelezze, ellenkező esetben nyugtát állítok ki. Kérem a postázási cím PONTOS megadását!

Banki átutalás esetén: Móricz János Kulturális Egyesület Pannon Takarék:

63200267-11053923

Postai csekk feladása esetén:
Varga Zoltán 2890 Tata; Fekete út 2.

Kiadó: Móricz János Kulturális Egyesület
Székhely: 2541 Lábatlan; Ságvári Endre út 39.
Bejegyző hat. sz.: Pk.60.079/2011/2
Nyilvántartási szám: 1858.

Képviselő neve, beosztása: Varga Zoltán, elnök

A kiadó rendelkezik a szerző írásbeli felhatalmazásával a kizárólagos magyar nyelvű kiadási jogokat illetően. A mű folytatásán dolgozunk, még az idén megjelenik….

Egy részlet a könyvből:

1972. március 3-án délelőtt 11 órakor az összes csomagjával a vállán váratlanul megjelent az irodámban a svájci író, Erich von Däniken úr. A titkárnőmön látszott a meglepetés, amikor bejelentette, csak azt közölte velem, hogy a könyvtárszobában van egy külföldi úr, aki nem beszél spanyolul, hozta az összes bőröndjét, egyenesen a repülőtérről jött. Átadta a névkártyáját, és ránézve azonnal tudtam, kiről van szó, mivel olvastam a könyvei közül kettőt. A látogatása kíváncsivá tett. Mit keres von Däniken Guayaquilban, és főleg az én irodámban?

Kiléptem az irodából, hogy fogadjam, és belépve a könyvtárszobába szembe találtam magam egy alacsony termetű, kissé köpcös, élénk, tettre kész, fekete hajú, egyenes orrú, kiugró állú, rövid nyakú emberrel. Könnyedén volt felöltözve, hevesnek és idegesnek tűnt, a nagy melegtől kipirult arcán vaskos izzadságcseppek görögtek le. Névjegykártyát cseréltünk, és miközben egy zsebkendőt húzott elő, hogy letörölje arcáról a verejtéket, aggódva kérdezte: Beszél ön franciául? Igen – válaszoltam neki – beszélem a nyelvet, és hellyel kínáltam. Miután elhárult a nyelvi akadály, láttam, hogy megnyugodott. Bemutatta a kísérőjét, egy barátságos arcú, fényképező felszerelést cipelő fiatal fotóst. Megkértem a portást, hogy hozzon nekünk bőségesen friss ivóvizet, hogy felfrissülhessünk a beszélgetés alatt, és miután belevágtunk a társalgásba, elmondta, hogy a sajtóból értesült a 2 évvel azelőtti Móricz János felfedezésének hivatalos bejelentéséről, és mivel én vagyok az ügyvédje, hozzám fordult, hogy rajtam keresztül megpróbáljon megismerkedni és beszélni vele. Közöltem vele, hogy sajnos Móricz úr Quitóban tartózkodik, de felajánlottam neki, hogy megpróbálok telefonon kapcsolatba lépni vele és idehívni. Számára olyan sürgős volt, hogy megkért, hogy azonnal hívjam fel. Így is tettem, de a Hotel Embajadorban, ahol szokása szerint megszállt, közölték velem, hogy pillanatnyilag nem tartózkodik ott. Hagytam neki egy üzenetet, és gondoskodtam a vendég elszállásolásáról a Hotel Atahualpában, amelyet annak idején személyes barátom, Jaime Mendoza Martínez úr működtetett.

1972. március 3-án délután von Däniken úr bevette magát az iroda könyvtárába és mindenféle könyvet lapozgatott. Móricz visszahívott estefelé és beszélt velem. Elmeséltem neki a svájci író látogatását, és hogy beszélgetni kíván vele. Móricz ismerte a könyveit, és beleegyezett. Mondta, hogy visszajön Guayaquilba, és meglátogatjuk Dänikent a szállodájában. Tudattam ezt az íróval, aki ezután hálásan tért vissza a Hotel Atahualpába.

1972. március 4-én este 7 órakor Móricz és én átmentünk meglátogatni von Dänikent. A szálloda előcsarnokában fogadott minket. Nyugodtnak és kipihentnek látszott. Hellyel kínált bennünket a finom bőrből készült fotelekben, és elkezdtünk beszélgetni. Ott Móricz János részletesen elmesélte neki a felfedezésének az előzményeit, valamint ennek a kulturális jelentőségét. Az idő gyorsan telt. Von Däniken meghívott minket vacsorázni, így átmentünk az étterembe. Folytattuk a beszélgetést, ami valójában egyoldalú volt, mert Móricz volt az egyetlen, aki beszélt, amikor Däniken, oda nem illően megkérdezte, hogy mi hiányzott az expedíció második részének a véghezviteléhez. Mint mindig – felelte Móricz – a pénz hiányzik a megszervezéshez. Ha meg tudom oldani – biztosította Däniken – ez csak vándorkonferenciák szervezésének a kérdése, akkor minden probléma megoldódik. Holnap beszélünk erről, mondta Móricz. Meghívtam, hogy jöjjön velünk Cuencába és látogassuk meg Crespi atya múzeumát. Ott ön érdekes dolgokat láthat.