Egressy Béni, a Szózat megzenésítője

“Könnyen elfelejtettük… Hallott valaki megemlékezésről?

Leéghet a bőr a képünkről…”

Egressy Béni, a Szózat megzenésítője

200 éve született

Egressy Béni

Egressy Béni

Kétszáz éve, 1814. április 21-én született Sajókazincon (ma Kazincbarcika – szerintem Sajókazán… – megnézem mégegyszer JZ.) Egressy Béni zeneszerző, színműíró és fordító, a Szózat megzenésítője, a Bánk bán és a Hunyadi László című Erkel-operák szöveg-könyvének írója, a Klapka-induló szerzője.

Igen szerény körülmények között élő hatgyermekes családból származott. Első zenetanára édesapja, Egressy Galambos Pál református lelkipásztor volt. A kis Benjámin a miskolci reformá-tus gimnáziumban tanult, majd a sárospataki kollégiumban teoló-giát hallgatott, hogy lelkész apja nyomdokaiba léphessen. A család egyre romló anyagi helyzete végül más pályára sodorta, előbb Mezőcsáton, majd Szepsiben vállalt tanítói állást. Innen gyakorta látogatott át a közeli Kassára, ahol Gábor bátyja az ottani híres magyar színtársulat tagja volt. A színházi világ Bénit is elvará-zsolta, 1834-ben színésznek állt, Kassán és Kolozsváron lépett fel, egy évvel később a két Egressy-fivér a Budai Játékszíni Társaság tagja lett. 1837-ben az akkor megnyíló Pesti Magyar Színházhoz (a később Nemzeti Színházhoz) szerződtek, ahol Béni a kórusban énekelt, s kisebb énekes és prózai szerepe-ket is játszott. 1838-ban, hogy énekhangját és technikáját csiszolja, gyalogosan Milánóba ment, ahol az ének-leckék mellett az olasz színjátszást is tanulmányozta, s tökéletesen megtanult olaszul.

Hazatérve a színészetet zeneszerzői és szövegírói munkával váltotta fel, olasz, német és francia nyelvből fordított operai és népszínműszövegeket, összességében 19 opera és 60 népszínmű, illetve vaudeville (francia zenés bohózat) szövegét ültette át magyarra. 1840-ben Erkel Ferenc Bátori Mária című operájának, majd a Hunyadi Lászlónak is ő írta a szövegkönyvét – érdekesség, hogy az opera 1844-es bemutatóján Egressy énekelte Rozgonyi királyi hadnagy szerepét.

1843-ban Bartay András, a Nemzeti Színház igazgatója pályadíjat tűzött ki Vörösmarty Mihály Szózat című művének megzenésíté-sére, s a húsz aranyat Egressy Béni nyerte meg zenéjével. Egy évvel később Kölcsey Himnuszára írtak ki pályázatot, amelyen Egressy munkája is elismerésben részesült, ám a pályadíjat Erkel Ferenc zenéjének ítélték. E jeles munkák mellett Egressy nevé-hez fűződik számos Petőfi-költemény megzenésítése is (A virágnak megtiltani nem lehet, Alku, Ez a világ amilyen nagy, Fürdik a holdvilág, Ezrivel terem a fán a meggy), amelyek néme-lyike népdalként terjedt el. Írt zongoradarabokat is, ezeknek néhány motívumát később Liszt Ferenc és Brahms is feldolgozta.

Az 1840-es években fiatal és tehetséges cigányzenészekből zenekart alakított, saját költségén képezte, etette, ruházta őket, s hatalmas sikerrel léptek fel a Nemzeti Színházban és külföldön. A szabadságharc alatt ez a zenekar Sárközi Ferenc prímás vezetésével szórakoztatta a front mögött a honvédeket. 1848. március 15-én Petőfi Nemzeti dalához szerzett zenét, amelyet a Nemzeti Színházban Szerdahelyi József kórus-átiratában adtak elő.

A szabadságharc idején bátyja példáját követve ő is beállt honvédnek. 1849 februárjában a kápolnai csatában láblövést kapott, lábadozása idején zsoltárokhoz írt zenét, s orgona átiratokat szerkesztett. Így érte főhadnagyi kinevezésének híre, mire nyomban Komáromba utazott, ahol Klapka György tábornok a II. hadtest zenekari főnökévé nevezte ki. A tábornok tiszteleté-re írta meg a Klapka-induló néven ismert csatadalt, az egyik leg-népszerűbb magyar katonai indulót, s részt vett a Komáromi Lapok szerkesztésében is. A vár kapitulációja után menlevelet kapott, s visszatért a Nemzeti Színházhoz, ahol karigazgatóként működött.

Élete utolsó időszakában megírta a Két Sobri című népszínművét, amelynek zenéjét is maga szerezte. Elkészült a Bánk bán szöveg-könyvével is, ám az ebből készült Erkel-opera bemutatóját már nem érhette meg. Tüdőbajának elhatalmasodását, fizikai gyengü-lését érezve 1850 áprilisában kéziratait átadta megőrzésre a Nemzeti Múzeumnak, ahonnan ezek idővel az Országos Széchényi Könyvtárba kerültek. 1851. május 30-án még ott lehetett az általa fordított Verdi-opera, a Miller Lujza (Luisa Miller) bemutatóján, ám nem sokkal később végleg ágynak esett, s 1851. július 17-én Pesten meghalt.

Egressy Béni nevét Kazincbarcikán művelődési központ és utca, Csepeli zeneművészeti szakközépiskola és gimnázium, több város-ban (Komárom, Miskolc) zeneiskolája viseli, róla nevezték el a szlovákiai magyar amatőr színjátszó mozgalom éves fesztiválját, melynek a felvidéki Szepsi és Buzita ad otthont.

forrás: MTI (Budapest)

Molnár R. Pál fizikus előadása

“Az elérhető zöld energia” Molnár R. Pál fizikus előadása 

Megújuló energiaforrás

Manapság elindult egy világméretű átrendeződés. Ennek lényege, hogy az emberek fosszilis energia függőségét szeretnék technológia függőséggé változtatni. Olyan megújuló energiás eszközöket gyártanak és árusítanak, amiket nem, vagy csak speciális eszközökkel lehet javítani, és a termék életciklusa végén nehezen hasznosítható hulladékká válik. Jelen előadásban szeretnénk felhívni a figyelmet olyan házilag is elkészíthető és javítható eszközökre, amelyekkel meg lehet oldani, vagy legalább ki lehet egészíteni egy családi  ház energia igényét.

Aranyi László egyike lehet a Mars telepeseknek

Aranyi László egyike lehet a Mars telepeseknek

Szentes – Határ a csillagos ég – szoktuk mondani. A szentesi Aranyi László esetében nem teljesen érvényes ez a megállapítás. Az 51 éves pedagógust gyerekkora óta lenyűgözi a világegyetem, a NASA-nál űrhajós alapkiképzésen is részt vett, s mint mondja, csak rajta áll, lesz-e annak folytatása.

Aranyi László

 Informatikát és angolt tanít, sikeres uniós pályázatok fűződnek a nevéhez a szentesi Deák Ferenc Általános Iskolában, de emellett még számos érdekes dologgal foglalkozik az űrkutatástól a magyarságkutatásig Aranyi László.  – Nagyjából öt éves lehettem, amikor elkezdett érdekelni a csillagos ég, s amikor édesanyám már nem tudott ismételt kérdéseimre válaszolni, megtanított olvasni és könyveket adott a kezembe. Az ezt követő évtizedek során megmaradt ez a „gyermeki rácsodálkozás”, ma is éppúgy lenyűgöz a világegyetem végtelensége, mint akkor, kicsi gyermekként – emlékezett vissza László.

Eszébe juttattuk élete nagy élményét is. – A NASA-hoz pályázat révén jutottam ki, az USA kormánya hirdette meg. 40 tanár utazhatott ki Huntsville-be a világ minden részéről. Szakírói tevékenységemnek (több száz csillagászati-űrhajózási újságcikk, British Interplanetary Society tagság) és szakmai múltamnak (országos versenyeken a diákjaimmal elért dobogós helyezések) köszönhetően. Nem szerepelt elvárásként semmiféle sajátságos felkészülés, ám az általános egészségi állapotra vonatkozóan hosszú kérdőívet kellett kitöltenem.

Be nem teljesült régi vágya volt, hogy űrhajós legyen. Azóta ennek volt-e bármilyen folytatása? – kérdeztük. – A folytatás rajtam áll, hiszen a tavaly visszahívtak a Huntsville-i Űrközpontba, a kiképzés folytatására – egyelőre nemet mondtam -, de nyitva áll az út az Európai Űrhajózási Ügynökség felé is, illetve éppen ezekben a hónapokban toborozzák az első Mars-repülések résztvevőit, az első Mars-telepeseket – válaszolta sokat sejtetően.

Két regénye is megjelent, az Atlantisz Újjászületése 1989-ben és az Embergépek 2012-ben. – Szintén kora gyermekkoromra vezethető vissza a fantasztikus történetek olvasása, Jules Verne volt a „kiindulópont”, aztán jöttek a többiek, Asimov, Clark, és – a szentesi születésű – Zsoldos Péter – mondta László. Egyik regénye Atlantisz témakörét dolgozza fel, a másik pedig a Vénusz földiesítéséről szól, ezen belül a nanotechnika alkalmazásáról és ennek erkölcsi felelősségéről. Jelenleg is több könyvön dolgozik, a Nag Hammadi Gnosztikus Könyvtár teljes anyagát – 13 kódex, 53 könyv) nemrégiben fordította magyarra. Jelenleg a Barnabás Evangéliumát fordítja, illetve az Ummita-leveleket. ­ A legjelentősebb munkám – a felsoroltak mellett – a jelenleg elfogadottnál sokkal pontosabb és bizonyíthatóbb világkép leírása.

Honlapja 2011-ben top 10-es volt a látogatottság szempontjából, elérte a havi 20 ezret az egyéni honlapok kategóriában, azonban László nem „él” a neten Az internet, s vele a számítógép a munkaeszközöm, nem több és nem kevesebb – jelenti ki.

– Hogyan fér bele ennyi minden egyetlen ember életébe, lelkivilágába? – firtattuk, mire válasza: – Nincs tévém, tehát van időm. Kicsi korom óta vágyként él bennem, hogy tanítsam az embereket. Ez megadatott nekem, és ezért igen hálás vagyok a sorsnak, és a mindenkori főnökeimnek, hogy bíztak bennem és támogattak ezen a pályán.

S hogyan viszonyul a környezete hozzá, a hobbijaihoz, nem tartják „csodabogárnak”? – merül fel a kérdés. – Mindent szívvel-lélekkel csinálok, nem válik el a hivatásom a hobbimtól, a kettő lényegében ugyanaz. A környezetem? Aki esetleg nem szívlel különösebben, az is elismeri munkásságom súlyát és jelentőségét. Nem érzem magam ambiciózus embernek. Inkább szerénynek. Számos szakfordításon dolgozom jelenleg is, továbbá „önmagamon”, ugyanis szeretnék napról-napra jobb tanár, jobb ember lenni – fogalmazott László.

forrás: délmagyar