Marton Veronika: Táltosnak pedig születni kell… – előadás

Időpont: 2014. június 11. szerda 18 órától – Magyarok Háza

Az előadás a magyar krónikák, legendák, az ókori szerzők írásai, feljegyzései és a nép emlékezete, a népmesék, népdalok alapján tárja fel a régi magyarok hitét, továbbá a táltosaiknak az emberek és az Atyaisten közti közvetítő szerepét.

Mostanság megnőtt az ezotéria, a beavatottak számára hozzáférhető ismeretek, a

táltos medál

táltos medál

túlvilág, a titokzatosság iránti érdeklődés. Némelyek leleményes bűvészkedéssel ki is használják embertársaik hiszékenységet, a misztikumra való fogékonyságát, mondván, felülről jövő réges-régi táltos-sugallatokat közvetítenek. S nekiállnak jósolni, jövendölni, jól-rosszul tanítani. Ez önjelölt „táltosok” nagyon távol állnak a „táltosságtól”; hiába állítják az ellenkezőjét, hiába zenélnek hozzá, valahogy mégis hamisnak tűnnek.

Táltosnak születni kellett és kell, képzés által táltos senki nem lehet. A táltosokban több évezredes tudás sűrűsödött össze, az anyjuk méhében kapták táltos tudományukat. Minden időben ők voltak a tudók, a nyilatkozók, akik Isten végzéseit közvetítették az emberek felé. Tanácsadással, orvoslással, jövendöléssel foglalkoztak. Testet-lelket gyógyítottak. Szavaikban, tetteikben nyoma sem volt a hamisságnak, s az utóbbi ezer év alatt elburjánzott álságos számításnak.
Kezdetben a magyar elődök vallása babonákkal, és más testiségre mutató mítoszokkal nem volt megkeverve. Bálványimádók sem voltak, mint más pogány népek. Csak lóval, mégpedig fehér lóval áldoztak, épített templomaik, bálványaik nem voltak. A teremtő Isten látható megnyilvánulását, a kelő napot a szabad ég alatt várták, öreg fák aljában, patakok, csermelyek, folyók, nagy lapos kövek mellett tisztelték.

A régi magyarok türk, hun, avar, pártus stb. elődei a szüntelen égő tüzet, a Napban, az örökkévaló legnyilvánvalóbb jelképében tisztelték. Imádni csak a legfelsőbb lényt, a Teremtőt imádták. Hitték, Ő igazgat mindent az égen és a földön. A papjaik táltos, tátos neve feltűnik az ókori Egyiptomban (Thot isten), Föníciában (Thouth), a kurdoknál (dédes papok), Indiában (Buddha Tát melléknevében) stb.; minden olyan népnél, akikhez a magyar elődöknek valami köze volt.

Az ékiratok alapján kiderül, hogy a táltos elnevezés jelentése „BÖLCS ÚR”.

Az „Álmos fejdelem” népének nemcsak a hadura, hanem legfőbb táltosa is volt. Az édesanyja, Emese álombeli látomása, hogy „méhéből folyam ered” és „ágyékából dicső királyok származnak” összecseng az Álmos névnek ékiratos pecséthengeren megmaradt „bőséges víz hozta” jelentésével.

Anonymus sokat sejtető soraiból fény derül, miszerint egyáltalán nem a magyarjai ölték meg Álmos fejedelmet.

Az ékiratos megfejtés alapján kiderül, hogy a pilisi, titokzatos elnevezésű Ziribár hegy nevének jelentése: napvárta. A régi magyarok a téli napfordulókor a hegy tetején várták a napkeltét.

Előadó: Marton Veronika

Helyszín:

Magyarok Háza (1052 Budapest, Semmelweis utca 1-3.)

Helyet előzetes regisztrációval biztosítunk!

Regisztráció, jegyrendelés: (név, jegy darabszám)

Elővételben (mailes regisztráció) az előadás napjáig    1.000,- Ft

Helyszínen                                                                             1.500,- Ft

Marton Veronika: Magyarország első elárultatása – előadással egybekötött könyvbemutató “Hol rejtőznek a magyar táltosok?”

Magyarország első elárultatásaelőadás

2014. február 27. csütörtök 18 órától 

Magyarok Háza (1052 Budapest, Semmelweis utca 1-3.)

Belépő:
Elővételben, előzetes regisztrációval (e-mailes jegyrendelés) az előadás napjáig                                                                                                                                            1.000,- Ft
Helyszínen, regisztráció nélkül                                                                            1.500,- Ft

Helyet előzetes regisztrációval biztosítunk!

Regisztráció, jegyrendelés: (név, jegy darabszám)

A magyarságra 1920-ben ráerőszakolt trianoni békediktátumot több belső és külső árulás osmagyar_lovaselőzte meg. Az első egyike az un. keresztény magyar állam megalakulásához fűződik.

Az előadás bemutatja a 955-ös szomorú végű Lech-mezei csata (Géza és I. István korabeli erőszakos keresztény térítés, Péter király véres uralma, Aba Sámuel megcsalatása) és I. András királlyá koronázása közti történelmi eseményeket, amelyek végkifejlete Vata imába foglalt megátkozása, és a magyarságnak a kereszténység „aklába” való terelése lett.

Szent István és Aba Sámuel halála utáni zűrzavaros időkben Vata és az elkeseredett magyarok a

Lehel agyonüti Konrád császárt (iniciálé a Képes Krónikából)

Lehel agyonüti Konrád császárt (iniciálé a Képes Krónikából)

Vazulfiakat, Leventét, Andrást (és Bélát) hazahívták Kijevből; bízván bízva, hogy hazánkat (Orseolo) Péter királykodása alatt elözönlő német és olasz papok, kalandor lovagok erőszakos, véres térítése elleni harc élére állnak. A szkíta szokásjogot, a Vérszerződés rendjét akarták visszaállítani, amikor még minden magyar egyforma és szabad volt, a magyar nemzetségeken kívül nem volt más hatalom és birokos, nem voltak püspökök, ispánok; csak magyar lehetett az úr és a parancsoló, s az idegenek szolgasorban juthattak magyar földre. 1046-ban Levente hirtelen meghalt. András tudhatta, hogy a testvérbátyja erőszakos halált halt. Az életét féltvén megszegte véreinek tett ígéretet: Megparancsolta egész nemzetének, hogy hagyja el „a szentségtelen és szkítiai szertartásokat…”. Vata vállalta fel a második magyar nemzeti felkelés vezetését. András a koronázása előtt az un. I. András király korabeli imák”-ban egyházi átokkal sújtatta Vatát.

Megjelent Marton Veronika új könyve!

táltosA „Hol rejtőznek a magyar táltosok?” c. gyűjteményes kötet a szerző 15 átdolgozott, és 130 képpel gazdagított cikkét tartalmazza. Felidézi a több ezer éves magyar történelem iskolai tananyagból kihagyott, kimaradt sorsfordító eseményeit. Az egész kötetet belengi az óhaj-sóhaj: Hol vannak, lesznek-e még magyar táltosok, akik kivezetnék a magyarságot a jelenlegi útvesztőből? Nehogy hiábavaló legyen a vértanúk hazáért hullajtott vére, nehogy elvesszen a haza maradéka!

A kötet címével csaknem megegyező első írás a magyarság régi papjaival, a táltosokkal foglalkozik. Az ékiratok alapján felfedi, hogy a táltos elnevezés jelentése „bölcs úr”.

Az „Álmos fejdelem neve az ékiratokban” c. írás kiemeli, hogy a fejedelem népének nemcsak a hadura, hanem legfőbb táltosa is volt. Az édesanyja, Emese álombeli látomása, hogy „méhéből folyam ered” és „ágyékából dicső királyok származnak” összecseng az Álmos névnek ékiratos pecséthengeren megmaradt „bőséges víz hozta” jelentésével.  A név megfejtését taglaló részek kiegészítése Anonymus sokat sejtető soraiból következik, miszerint egyáltalán nem a magyarjai ölték meg Álmos fejedelmet.

Az ékiratos megfejtés alapján kiderül, hogy a pilisi, titokzatos elnevezésű Ziribár hegy nevének jelentése: napvárta. A régi magyarok a téli napfordulókor a hegy tetején várták a napkeltét.

Az egyik írás beszámol a sumir nép mindennapjairól, egy másik bemutatja Ibbi-szin, az utolsó sumir uralkodó kesergőjét, miként siratja el a szemita-amoriták által lerohant és elpusztított országát, amely meglepően egybevág Magyarország újkori tragédiáival. Megrázó, hogy a sumir nép, alkatából, természetéből adódóan pontosan ugyanazon hibákat követte el, mint az évezredekkel később élő magyarság. Mintha visszapillantó tükörben látnók népünk sorsát. Okulni illene belőle, nehogy úgy járjuk, mint ők: Más népek közé szóródtak szét, azok tudását gyarapították, de nincsenek sehol. Kisebb, a  megpróbáltatásokat átvészelt csoportjaik idővel újra néppé alakultak: Volt, amelyik megmaradt, miként a magyar, s most szóratik szét; volt, amelyiknek az emléke is porladó, mint a geal.

A csúsztatás magasiskolája c. cikk Komoróczy Gézának, a neves és tanult történésznek a saját fajtáját, a magyarságot gúnyoló, lenéző, csúsztatásoktól, hamis és összemosott megállapításoktól hemzsegő nyilatkozatát, továbbá a tudósoknak a „kiválasztott” nép előtérbe helyezésére irányuló erőfeszítéseit teszi helyre. Tárgyilagosan, a szántszándékkal elferdített történelmi tények helyreigazításával utasítja vissza a magyar haza és a nép gyalázását.

Marton Veronika: "Hol rejtőznek a Magyar Táltosok?"

Marton Veronika: “Hol rejtőznek a Magyar Táltosok?”

Az egyik írás választ ad arra, hogy a magyar nemzeti jelkép, a hármashalmon álló kettőskereszt. miként csusszant be a szlovák címerbe.

Az aradi tizenhárom vértanúról írtakat szűkszavú, de tartalmas életrajzi leírások egészítik ki, mert a magyarok javarésze az 1849. október 6-án, Aradon, a hazáért vértanúhalált halt tizenegy honvédtábornoknak, honvéd altábornagynak és honvéd ezredesnek, e derék magyar és külföldi katonáknak még a nevét sem tudja felsorolni, nemhogy a haditetteiket, illetve osztrák szemmel az „állítólagos bűneikkel” tisztában lenne.

E kiadványt a könyvbarátoknak, szánom, akik nemigen szeretnek a számítógépen hosszasan olvasgatni, helyette inkább könyvet vesznek kézbe.

Kiemelt

Hiszem mert lehetetlen…

——————————————————————————-

Ősi intelem – Táltos tanítás!

“Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
– Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában. Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.”

——————————————————————————

Mikor játszottál igazán önfeledten utoljára?

Emlékszel?…

Feliratkozás Hírlevélre

Levél a szerkesztőnek: kapcsolatfelvétel